Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 209 A kizáró okul szolgáló ily közreműködés többirányú lehet. Ha a biró vagy a jegyzőkönyvvezető előbb ügyészségi vagy védői teendőket teljesített az ügyben, ha a sértetett képviselte, tehát mint fél szerepelt, mindenesetre a birói feladat betöltésével össze nem egyeztethető perbeli hivatást teljesített. Úgyszintén, ha a biró vagy a jegyzőkönyvvezető mint rendőri hatóság tagja vagy közege az ügyben nyomozó cselekményeket teljesített: ama nagy érdekeknél fogva, melyeket a modern perjog a hatalmi körök elkülönítésének elvéhez fűz, az ügy további folyamában nem járhat el. Az, hogy a biró vagy a jegyzőkönyvvezető csak egyes ügyészi, védői, vagy más képviseleti, illetőleg rendőri cselekményeket teljesített-e, vagy az egész tisztet töltötte-e be, a kizáró ok megállapításánál nem gyakorol befolyást. Az, a ki az ügyben tanúságot tett, vagy szakértői hivatást teljesített, nem lehet alkalmas a birói vagy a jegyzőkönyvvezetői tiszt betöltésére, mert a további eljárás tárgyául szolgáló bizonyító anyaghoz saját tényével járult. Teljesen közömbös az, hogy a tanúvallomás, vagy a szakértői vélemény lényeges befolyást gyakorolt-e az ügy elintézésére, vagy teljesen jelentéktelen volt-e. A kizárás jogosultsága azon fordul meg, hogy egyáltalában ki volt e hallgatva a biró vagy a jegyzőkönyvvezető, mint tanú, illetőleg közreműködött-e mint szakértő. Következéskép a biróra vagy jegyzőkönyvvezetőre, mint tanura vagy szakértőre való egyszerű hivatkozás magában véve soha sem kizáró ok, miről egyébiránt még alább is lesz szó. Nem szabad a közönséges tanuságtétellel, illetőleg szakértői közreműködéssel egy vonalba állítani ama felvilágosításokat, melyeket a biró vagy a jegyzőkönyvvezető a hivatali eljárás köréhez tartozó tényekről ad. Senki sem fogja pl. tanuságtételnek tekinteni, ha a biró valamely hivatkozott polgári per körülményeit, melynek előadója volt, a bűnvádi eljárás során felvilágosítja. Egyáltalában nem lehet nehéz a határvonalat itt helyesen eltalálni, ha a kivétel szorosan a bíróság által hivatalosan ismert tények felvilágosítására szorítkozik. 4. Valamint a birónak vagy a jegyzőkönyvvezetőnek fél minőségében való közreműködése helyesen tétetett kizáró okká, éppúgy szükséges bizonyos esetekben, a perben előbb teljesített birói hivatással a későbbi birói feladat betöltését összeférhetetlennek kijelenteni, mert külömben a vádper alapkövetelményei meg volnának sértve. Ily követelmény első sorban az, hogy a biró hivatalnak a vádhatározat hozásánál és a főtárgyaláson való gyakorlásából, valamint a jegyzőkönyvvezetői teendők végzéséből ki legyen zárva az a hivatalnok, ki a perben akár a nyomozás, akár a vizsgálat szakában nyomozó vagy vizsgálati cselekményeket teljesített. Ha a czél az, hogy a főtárgyaláson ítélő bíróság lehetőleg a közvetlen összbenyomás alapján ítéljen: akkor valóban elsőrendű feladat, hogy az a hivatalnok, ki már az ügy nyomozásában és vizsgálatában eljárt, ne vegyen részt a vádhatározat hozásánál és ne lehessen a főtárgyaláson biró. Mind az osztrák, mind a német perrendtartások az összeférhetetlenséget e ponton csak ama biróra szorítják, a ki előzőleg mint vizsgálóbíró járt el. (Osztrák 6., 8. §. Als Untersuchungsríchter thatig gewesen ist; német 23. §. Der Untersuchungsrichter ... in welchen er die Voruntersuchung geführt hat.) Következéskép a »vizsgálóbiró« kifejezést technikai értelemben veszik és így az összeférhetetlenség nem terjed ki arra a biróra, a ki a vizsgálóbíró megkeresése következtében jár el, továbbá a vizsgálóbíróra és a járásbiróra, ha ezek a nyomozás alatt csak egyes vizsgálati cselekményeket teljesítettek. Mindez megérdemlett rosszalás tárgya, mert hisz a nyomozás alatt teljesített egyes eljárási cselekmény csak oly elfogulttá teheti a birót, illetőleg a rendőri hatóság tagját, mint ha formális vizsgálatot teljesít. A nyomozás alatt sem oly passiv közeg a biró az ügyész kezében, kinek rendelete szerint köteles eljárni, hanem önálló birói jogkört gyakorol, és bizonyára nem ritka az az eset, hogy a főtárgyaláson a nyomozás során teljesített egyes cselekményeken (birói szemle, házkutatás stb.) dől el az ügy. A ki a terheltet letartóztatta vagy olyan vallomásáról vett fe! jegyzőkönyvet, melyet később visszavont, az nem lehet teljesen elfogulatlan. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVII. KÖTET. 27