Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
210 870. szám. Mindez okoknál fogva a javaslat a kizáró ok fogalmát e ponton szükségesnek tartotta kiterjeszteni és így az összeférhetlenség kérdése azon fordul meg, hogy nyomozó vagy vizsgálati cselekményt (tanúkihallgatás, szakértői szemle, lefoglalás, házkutatás, személymotozás, a terhelt kihallgatása) teljesített-e az illető biró és ha akár megkeresés folytán, akár halaszthatatlan szükség esetén ilyent teljesített, ez mindig összeférhetetlenség oka. Ma már nemcsak ama követelmény áll vitán kívül, hogy a vád alá helyező tanácsban résztvevő birák ki legyenek-e zárva az ügynek főtárgyaláson való elintézéséből, hanem annak az elvnek helyességét sem vonja senki kétségbe, hogy a felügyelő tanácsban résztvett birák se gyakoroljanak bíráskodást a főtárgyaláson. Mind az egyik, mind a másik esetben bizonyos elfogultság befolyása alatt áll a biró és kétségtelenül a közvetlenség követelményének rovására történik, ha az ügygyei előbb foglalkozott és bizonyos irányban már álláspontot elfoglalt biró vesz részt az ítélethozásban. A javaslat ennek daczára nemcsak azt nem meri javasolni, hogy a vádtanácsnak (mely a javaslat szerint egyúttal felügyelő tanács is) tagjai egyáltalában ki legyenek zárva a főtárgyaláson való bíráskodásból, hanem még annak kötelező kimondását sem ajánlja, hogy az a biró, ki a vádirat ellen tett kifogás tárgyában hozott határozatnál bírói minőségben közreműködött, föltétlenül ki legyen zárva a főtárgyaláson való bíráskodásból. Ez nem jogi, hanem tisztán csak opportunitási okból történik, mert ily rendszer a bírói létszámnak oly szaporításával járna, melyet pénzügyi viszonyainkkal lelkiismeretesen leszámoló igazságügyi kormány nem hozhat javaslatba. Vagy pedig a polgári tanácsok tagjaiból kellene alakítani a vádtanácsot, mi ismét alig fokozná az eljárás alaposságát és egyöntetűségét. Még a belga javaslat is kénytelen ez opportunitási okból összeférhetőnek kimondani a főtárgyaláson való bíráskodással a »Chambre du conseiI«-ben való előzetes részvételt ott, hol a törvényszék nem áll több tanácsból. Hasonlóképen Ausztriában sem ok a bírónak a főtárgyalásból való kizárására az, hogy a »Rathkammer«-nek volt tagja. Nagyobb erővel érvényesült azonban a tételes jogokban az az elv, hogy a vád alá helyezésben határozó bírónak ne legyen szerepe az ítélethozásban. Anglia, Amerika, Francziaország, Belgium, Ausztria stb. példái mutatják, mily hű gondjában áll a törvényhozásoknak, hogy más birák legyenek azok, kik a vádhatározatot hozzák és mások, kik az ítélethozásra hiv'atvák. Mégis még oly előrehaladott birodalom is, mint a német, kénytelen volt lemondani e kifogástalan perjogi elvnek kötelező érvényesítéséről és meg kellett opportunitási okokból elégedni azzal, hogy a vádhatározat hozásánál (Kntscheiduug über die Eröffnung des Hauptverfahrens) közreműködött birák közöl csak kettőt engedjen a főtárgyaláson való bíráskodásban résztvenni és feltétlenül csak a vád alá helyező tanács előadóját zárja ki. A birói létszámból származó nehézségek szempontjából mindenesetre könnyebbea valósitható meg a szóban levő perjogi elv ott, hol a laikus elemet is bevonják a bíráskodásba vagy a hol a főtörvényszékek határoznak a vád alá helyezés kérdésében, mint Francziaországban, Belgiumban, Ausztriában. Ellenben ott, hol az elsőfolyamodású törvényszék kebelében van yádtanács alakítva és mind a vád alá helyezés tárgyában, mind az ítélethozásnál kizárólag szakbirák működnek közre, az összeférhetetlenség szóban levő elvének kötelező kimondása kellő birói személyzet nélkül nagy bajjal járna. Hogy pedig miért helyesebb a kifogások fölötti határozathozásra illetékes tanácsot az elsőfokú és nem a felebbviteli bíróság kebelében alakítani; arról bővebben van szó a XV. fejezet indokolásánál. De ha kénytelen is a javaslat az összeférhetetlenség kérdéses elvének általános és kötelező megvalósításáról lemondani, azért mégis feltétlenül kizárja azt a birót, a ki az ügyet a vádtanács ülésén előadta és határozott utasítást tartalmaz arra nézve, hogy lehetőleg mellőzni kell a főtárgyaláson eljáró tanács egybeállításánál a többi bírákat is, kik a vádirat ellen tett kifogás tárgyában hozott határozatnál birói minőségben működtek közre. Az utóbbi instructionalü
