Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 199 A 48. §. rendelkezésére való utalást azért vette fel a javaslat az 55. §. első bekezdésébe, mert minden kétséget ki akart zárni arra nézve, hogy ez a szabály csak a szakképzett védőkre, nevezetesen a lejegyzett ügyvédekre és a jogtanárokra vonatkozik ég különösen nem terjed ki sem a megbízottakra (55. §. második bekezdés), sem az 523. §. harmadik és negyedik bekezdése értelmében a járásbirói eljárásban védő gyanánt közreműködhető laikus hozzátartozókra. Ezeknek védőül való közremüködhetését a terhelt érdeke annyira követeli, hogy az nem volt az államnyelvben való jártassághoz köthető. Az 58. § második bekezdése szerint njinden ügyvédi kamara külön védői névsort vezet és azt minden év elején a törvényszék elnökéhez teszi át. E névsor vezetésének nem az a czélja, mint az osztrák bűnvádi prtás 39. §-a értelmében szerkesztendő védői lajstromnak, hogy tudniillik a terhelt csak az e lajstromba bejegyzettek közöl választhatna. A javaslat éppen nem kívánja, hogy minden ügyvéd vagy jogtanár, a ki védő gyanánt kíván működni, e névsorba felvétesse magát. Ellenkezőleg, a lajstrom rendeltetése csak az, hogy azok az ügyvédek, a kik a hivatalból való védelem teljesítését, vállalják magukra, a kik tehát azt kívánják, hogy a kötelező védelem eseteiben védőkül legyenek kirendelve, a felvétel kérésével előre kijelentsék készségűket a kirendelés elfogadására, ami elejét veszi annak, hogy a kötelező védelem eseteiben gyakran előforduljon a kirendeléstől való felmentés kérése, a mi rendesen időhaladékkal jár. A javaslat annak az álláspontjának, hogy a vádlóval egyenlő qualificatiójú védő álljon szemben, azzal is kifejezést kíván adni, hogy a védői tiszttől eltilt mindenkit, a kitől teljesen elfogulatlan és tárgyilagos működés nem várható. A 61. §. 1. pontja a védőül való kirendelésből kizárja a sértettet, továbbá a feleknek vagy a sértettnek legközelebbi hozzátartozóit, a 2. pont pedig azokat, kik az ügyben közhatósági functiót teljesítettek vagy a sértett képviselője gyanánt jártak el. Ezekről részben előre látható, hogy őket ellenséges indulat vagy nagyon is közel érdekeltség a védelem sikeres képviseletében akadályozni fogja, részben nem kívánatos, hogy védői működésük őket előző hivatalos fényeikkel coliisióba hozza. Arra pedig éppen nem kötelezhetők, hogy akaratuk ellenére védői teendőket végezzenek. Ha azonban a terhelt éppen a 61. §. 1. vagy 2. pontjában felsorolt egyének valamelyikét óhajtaná védőül s ez hajlandó volna e tiszt ellátására, a javaslat nem tiltja el őt ettől, mert a 61. §-nak két első pontja csak relatív, nevezetesen csak a kirendelésre vonatkozó kizáró okokat tartalmaz. Feltétlenül ki van ellenben zárva a védő gyanánt a főtárgyaláson való működésből az, a ki a főtárgyalásra tanukép van megidézve. Ennek egyik oka az, hogy miután a 210. §. első bekezdése értelmében a tanúkihallgatás a főtárgyaláson is egyenkint történik és egyik tanú se lehet jelen a másiknak kihallgatásánál: a főtárgyalásra tanukép megidézett védőnek gyakran távoznia kellene a tárgyaló teremből s igy a főtárgyalás menetét, különösen a bizonyítás felvételét nem kisérhetné állandóan figyelemmel s nem végezhetné zavartalanul ama fontos teendőket, melyek éppen a terhelt érdekében reá várnak. A mellett a tanúnak és a védőnek nagyon eltérő jogköre és igen külömböző viszonya a bírósághoz, nem engedik meg, hogy egy személy mindkét minőségben szerepeljen. I) A védelem hatályos működésének feltétele az, hogy a védő az eljárás minden szakában teljes tájékozást szerezhessen a tényállásról. A tényállás ismeretét biztosító teendők egy része természetesen biróságon kívül megy végbe s így nem szorul külön szabályozásra. Itt csak arról kell gondoskodni, hogy a védő hivatását akkor is sikerrel teljesíthesse, mikor e végből a hatósági ügykörön belül kell eljárnia. E czélt tartják szem előtt a javaslatnak 62. és 63. §-ai.