Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

200 [870. szám. A 62. §. első bekezdése mindenekelőtt világos kifejezést kíván adni annak az elvnek, hogy a védő az eljárásnak bármely szakában s különösen a nyomozás alatt is eljárhat. E szabály ellen általánosságban alig képzelhető kifogás. Szükséges következménye az a javaslat 53. §-ának, mely szerint már az előkészítő eljárás alatt lehet védőt használni. A terhelt a nyomozás és a vizsgálat alatt is befolyást érvényesíthet az eljárásra, a mint ezt a javaslat VIII. és IX. fejezetei megállapítják, e joga sok esetben meddő maradna, ha azt szakképzett védő által nem gyakorolhatná. Viszont az ügyvéd a per érdekében, de törvénynél fogva is (ügyv. rendtartás 49. §.) köteles magát fele által informáltatni. A 62. §. 2—4. bekezdései arról intézkednek, hogy az előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban levő terhelt védőjével mennyiben és mily módozatok mellett érintkezhetik. Ezek a javaslat szerint a bűnvádi pernek stádiumához képest eltérők. Attól az időponttól fogva, midőn a vádló a vádiratot benyújtotta (254., 276. §§.) vagy az eljárás megszüntetését indítványozta, a védővel való érintkezés korlátlanul és feltétlenül szabad. Az eljárás ekkor már odáig jutott, hogy sikerének meghiusitásától nem kell tartani. A bizonyító anyag össze van gyűjtve, a tényállás annyira ki van derítve, hogy elegendő alap mutatkozott a vádló érdemleges indítványának megtételére: nem volna tehát sem méltányos, sem jogosult, hogy a személyes szabadságától amiígy is megfosztott terhelt védelmének szabad kifejtésétől is el volna zárva. Minthogy továbbá a terhelt a vádiratnak közlése alkalmával a megállapított bizonyítékokról és a vádnak minden adatáról értesül: czélja és értelme sem volna az érintkezés korlátozásának. Nincs is olyan számbavehető bűnvádi perrendtartás, mely a fennebb jelzett időponton tiíl az érintkezés korlátozását rendelné el. A pernek a vizsgálat befejezését megelőző szakában a 62. §. második bekezdése szerint a védőnek a letartóztatott terhelttel való érintkezése rendszerint szintén szabad, vagyis nincs hatósági személy közbenjötte vagy ellenőrzése által korlátozva. Ez álláspontot igazolja, hogy a védelem csak akkor lehet egészen hatályos, ha a terhelt minden irányban teljes felvilágosítást nyerhet védőjétől, a védő pedig minden részletre nézve informáltathatja magát a terhelt által. Mindazáltal e jogokkal szemben az eljárás czélja is biztosítékot igényel. A javaslat szerint az előkészítő eljárás még inter partes sem lévén nyilvános, az érintkezést e perszakban nem lehetett korlátlanul megengedni. Korlátozásul szolgál a hatósági személy által gyakorlandó felügyelet a szóbeli értekezésnél és az írott közlések ellenőrzése. De nem felelne meg e §. czélzatának az olyan magyarázat, hogy a felügyelet a védekezés megszorítása és az eljárásra vonatkozó minden kérdés megbeszélésének kizárása végett szükséges. Csak azt kell megakadályozni, hogy a nyomozás és a vizsgálat titkait ez utón el ne árulják és sem a terhelt, sem általa mások az eljárás meghiúsítására értesítést, illetőleg utasítást ne kapjanak. A terheltnek és a védőnek már a nyomozás vagy a vizsgálat alatt való korlátlan érintkezése, valamint olyan törvényhozási intézkedés, mely az ügy iratainak korlát nélkül való megtekintését engedné meg: számos esetben az eljárás czéljának meghiúsítására vezetne s így magával a bűnvádi per rendeltetésével állna ellentétben. A modern btínper, meg nem elégedve az eljárás functiói megosztásának keresztülvitelével, be nem érve azzal, hogy az eljárás külömböző orgánumainak külömböző jogkört jelöl ki, biztosítékokat teremt az eljárás folyamán elkövethető helytelenségek és visszaélések ellen. Az anyagi igazság elérésének biztosítéka a kir. ügyészség vádmonopoliumával szemben: a szigoní felügyelet, a felelősség behozása s a folyamodás jogának megadása a kir. ügyészség tagjaival szemben, valamint a pótmagánvád intézménye. A bíróságok eljárásával szemben biztosíték az eljárásnak egész szerkezete és különösen a pótmagánvád intézménye.