Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 195 nem élne e jogával: úgy minden aggodalom nélkül el lesz fogadható az az álláspont, hogy a szükséges védelemben részesülő ügyeket meg lehet, sőt meg kell válogatni. , A javaslat e kérdés megoldásánál egyrészt az eset következményeinek súlyosságából, másrészt a vádlott személves viszonyaiból indult ki. Az előbbi tekintet alig szorul indokolásra. Minél terhesebb következményei lehetnek az ítéletnek, annál nagyobb biztosítékokkal kell az eljárást körülvenni s annál gondosabban kell ügyelni arra is, hogy a védelmi eszközök lehetőleg kimerítve legyenek. Azért a törvényhozások egyhangú megállapodásának mondható az a tétel, hogy a legsúlyosabb büntetésekkel járó bűncselekményeknél a védelem kötelező. A Code d'instr. crim. szerint (294. ez.) csak az esküdtbíróság elé tartozó ügyekben, tehát csak bűntetteknél kötelező a védelem; vétségek vagy kihágások eseteiben kötelező védelemnek helye nincs. E rendelkezés határozott visszalépés volt a franczia igazságszolgáltatásra nézve, mert a forradalmi törvényhozás elejtve a régi ordonance-ok kizáró rendszerét, egészen tág alapon szervezte volt a védelmet. Viszont ama hibába esett, hogy az ügyvédség rendi alakú intézményének eltörlésével, a biróság előtti ügyködést, és ezzel a bűnügyi védelmet is, mindenkinek megengedte, mi által a minősítés nélkül való, fegyelmi törvények alatt nem álló, üzérkedő elemek előtt nyitotta meg a jogi képviseletet. E korlátlanság oly visszaélésekre vezetett, melyek ellen a napóleoni törvényhozás, támogatva a császárnak ismert ügyvédellenes érzelmei által, az emiitett korlátozásban keresett oltalmat. E hiányos állapoton nem javított az 1851. január 22-én kelt törvény, mely meghagyja a correctionalis biróság elnökének, hogy a közváddal üldözött vagy letartóztatásban levő egyén kívánságára, ha szegénységét igazolja, hivatalból rendeljen védőt, mert e törvény a védelmet épp oly kevéssé teszi kötelezővé, mint maga a Code. A század közepe táján alkotott törvények a franczia bűnvádi eljárásnak a védelemre vonatkozó rendelkezéseit is elfogadták. Az esküdtszék behozatala előtt a törvényhozások többnyire csak a megengedett védelem rendszerét ismerték. Azok, a melyek a kötelező védelem intézményét elfogadták (mint az 1845-ben kelt badeni 208. §., az 1853-iki osztrák 213. §.) a bűncselekmény súlya szerint határozták azt meg. A jury meghonosításával azután az ügynek idetartozósága döntött a védelem kötelező volta tekintetében, a mi részben ismét összevágott a bűncselekmény súlyosságával. A most emiitett törvények közé tartoznak az 1848-ban kelt bajor (121. §.), az 1849-iki porosz (16. §.), az ugyanaz évből való württembergi (24. §.), az 1850-ben kihirdetett hannoveri (73. §.), és osztrák (247. §.) büntető perrendtartások. Az 1843-iki magyar javaslat minden törvényszéki ügyben kötelezővé tette a védelmet (280. §.), mi a munkálat anyagi részének kettős felosztási rendszere mellett azt jelentette, hogy a mai törvényeink szerinti vétségek esetében is szükséges volt a védő rendelése. Az esküdtszéki alapon készült 1844-iki javaslat (293. §.) már e szervezeti momentum felhasználásával rendelkezett, a jury elé tartozó ügyekben mondván ki kötelezőnek a védelmet. Az érvényben levő olasz büntető eljárás a kötelező védelem tekintetében lényegesen eltér mintájától: a franczia törvénytől. Minden bűntett és minden vétség esetében kötelezővé, kihágásoknál facultativvá teszi a védő közbenjárását, tekintet nélkül arra, hogy a per törvényszék vagy egyes biróság előtt van-e tárgyalva; sőt a felebbvitel stádiumában még kihágási ügyben is feljogosítja az elnököt a védő kirendelésére, ha ezt a körülmények szerint czélszerfínek találja. (274., 275. §-ok.) A mi végre a legújabb törvényhozásokat illeti, úgy az 1873-iki osztrák eljárás csak az esküdtbíróság elé tartozó ügyekben rendel kötelező védelmet (41. §. 2. bek.), a nélkül, hogy ezenfelül még a bűncselekményeknek benső minőségét számba venné. A német birodalmi törvény pedig (140. §.) kötelezővé teszi a védő kirendelését az esküdtbíróság és azokban az ügyekben, melyekben a Reichsgericht az elsőfokú biróság; törvényszéki ügyekben csak akkor, ha a vádlott siket vagy néma, vagy 16-ik életévét még be nem töltötte. Törvényszéki eljárásra tartozó bűntett esetén hivatalból rendelendő védő, ha a vádlott vagy törvényes képviselője indítványozzák; 25*
