Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

156 870. szám. De ez nem jelentheti azt, hogy a bűnvád kezelésében nem léteznének kivételes tekintetei is, melyeket az állam e jogának használatánál figyelembe venni lehet. Már anyagi büntetők jogunk sem állott az absolut elmélet alapjára, állami és erkölcsi czéloknak nyitott tért bölcseletszempontjaiban; az igazság és a hasznosság elveire alapított vegyes rendszert követ, mely pedig egy német iró (Meyer H.) találó kifejezése szerint nem egyéb, mint »a gyakorlati tekintetek által feltételezett é& módosított viszonzó igazság«. Ha tehát már anyagi büntető törvényünk engedett a büntetés absolut kötelességének szigorából; ha különösen az inditványi bűncselekmények rendszerével világosan elismerte, hogy vannak nem szorosán állami szempontok, melyektől a bűntett üldözését feltételezni lehet: úgy nem jutunk ellenmondásba büntetőjogunk alapjaival, ha e törvényhozási tekintetnek az eljárás terén is érvényt szerzünk. !/

V '" És valóban, a közvád gyakorlásánál is merülnek fel tekintetek, melyek teljesen hasonlók azokhoz, a melyek az anyagi jogot a relatív irányba szorították. Midőn az eset különös körülményei olyanok, hogy a btínvád gyakorlása nagyobb társadalmi kárt okoz, mint abbanmaradása; midőn a per keresztülvitele aránytalan nehézségekkel jár: akkor egy magasabb igazság, melyet némelyek társadalminak neveznek, azt kívánja, hogy az eljárás mellőzve legyen. Az élet sürgős követelményeit tagadná meg a törvényhozás, ha a köz vád gyakorlásának szervezésénél e tekinteteket figyelmen kívül hagyná. A legalitás közjogi szabálya alól tehát, mely az 1871: XXXIII. t.-cz. 17. §-a e) pontjában van kimondva, bizonyos kivételeket lesz kénytelen elismerni: Kívánatos volna e kivételeket magában a törvényben meghatározni, bár nagyon is kétséges, vájjon az ebbeli rendelkezés a perrendtartásról és nem inkább ügyészi szervezetről szóló tÖTvénybe tartozik-e; de e kivételek taxativ felsorolása eddig lehetetlennek bizonyult. A magáninditványra üldözendő bűncselekmények meghatározásánál irányadókul vett szempontok (a sértett fél érdekeinek, a családi életnek és a szeméremnek kímélete sfb.) már az anyagi jogban sem voltak elégségesek, úgy, hogy a BTK. is a casuistikns megjelölést volt kénytelen elfogadni. A czálszerfíségnek a perre irányuló említett tekintetei még kevésbbé foglalhatók Össze egy általános meghatározásba. Nincs tehát más mód, mint e részben discretionalis hatáskört adni a vád személyesítőjének, a mi nem zárja ki, hogy az eljárás mellőzhetésének, illetőleg abbanhagyásának egyes esetei a törvénybe is felvéve legyenek (példa erre a javaslat 101. §-ának 3. és ^.'pontja). A netaláni visszaélések ellen elegendő biztosítékot nyújt a vádközegek és főnökük felelőssége és a magánvád intézménye. E rendszert tette magáévá a javaslat. Fentartja a legalitásnak általános szabályát, s a kir. ügyész továbbra is köteles (vagy az 1871-iki törvény szavai szerint »hivatva«) marad a hivatalból üldözendő bűncselekmények tárgyában a nyomozást teljesíteni (33. §., 34. §. második bekezdés). Ez alól, mint a per lehetősége iránt való első tájékozódás alól az állam képviselőjét semmi szin alatt sem lehet felmenteni. Kötelessége tudomást szerezni az esetről és annak körülményeiről tekintet nélkül arra, vájjon utóbb vádjogával élni fog-e vagy nem; különös feladata ez neki már annál az állásnál fogva is, melyet a VIII. fejezet értelmében a rendőrség irányában elfoglal.'Természetes azonban, hogy e tevékenysége is korlátot talál egyrészről az anyagi jog ama rendelkezéseiben, melyek az eljárást a sértett fél indítványához kötik (33. §. első bekezdés) és másrészről a főmagánvád eseteiben (41. §.), melyekre nézve csak akkor bir vádlói joggal, ha a közérdek követeli. Ellenben a felhatalmazási bűncselekményeknél (BTK. 269., 270., 271., 272. §§.), mint ez a 4. §. indokolásánál volt előadva, a felhatalmazás vagy kívánat nélkül is köteles a kir. ügyészség az eljárást szorgalmazni. 2. Nem tekinthető a legalitás szabálya alól való kivételnek a javaslat 34. §-ának az a rendelkezése, hogy a kir. ügyészség a vád képviseletét megtagadhatja, ha a feljelentett cselek-