Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
[ 870. szám. 157 meny büntetendő' voltáról nem tud meggyőződést szerezni, vagy ha a bizonyítékokat előállithatóknak nem találja. A legalitás elve ugyanis magától értetődőleg csak oly bűncselekmények üldözését parancsolja, a melyeknél a bttntetendőség és büntethetőség jogi feltételei a vádhatóság nézete szerint fenforognak. Az e kellékeknek meg nem felelő ügyek képviseletének elutasítása a kir. ügyészségnek nemcsak joga, de kötelessége is. Megkívánja ezt először a vádhatóságnak ismételve hangsúlyozott tárgyilagossága, mely nem tűri, hogy egyoldalú persequens közeggé váljék. Feladata a jog megvalósítását előmozdítani, de nem az által teszi, hogy már első tekintetre fölötte kétséges ügyeket visz a biró elé, hanem az által, hogy olyan cselekményeket, melyek kétségtelenül vagy legalább valószínűség szerint törvénysértések, nem engedi kisiklani az igazságszolgáltatás sújtó keze alól. De követeli az alaptalan panaszok elutasítását ama fontos perczélszerűség is, hogy a bíróságok ne legyenek alapos ok nélkül igénybe véve. Az ügyészség >a per első birája«. A siker semminemű reményét nem nyújtó ügyeknek már a vádhatóságnál való félretétele, teendőkkel elhalmazott bíróságaink helyzetében, valóságos jótétemény lesz. De nemcsak nálunk, hanem egész Európában elismerik az ügyészség ez irányban való tevékenységének nagy hasznát s így a vádelv nagy eszméjének egy ügymeneti fényes eredménye is lehet: az alaptalan perek apasztása. A feljelentést (89. §.) vagy magánindítványt (90. §.) tett sértettnek értesítése, arról, hogy a kir. ügyészség a vád képviseletét megtagadja, egyrészt azért szükséges, mert ezeket folyamodás joga illeti az ügyészség hierarchius felsőbbségéhez, másrészt azért, hogy magánvádlóképen való fellépésök iránt határozhassanak. Az egyszerű feljelentő (ki nem egyúttal sértett), nem kap értesítést, mert nem válhatik magánvádlóvá, a mint ez az 1. §. indokolásánál már érintve volt. Magától értedődik, hogy a felső hatóság határozata kötelező az alsóra nézve. Következik ez a kir. ügyészségnek administrativ szervezetéből, de abból is, hogy e nélkül a folyamodásnak gyakorlati értéke nem volna. A kir. ügyészségnek ama diseretionalis joga, mely a 34. §-ban kifejezésre jut, ama köyetkezménynyel is jár, hogy a megtagadott vagy elejtett közvádat ennek daczára érvényesítheti és a közvádló jogait gyakorolhatja, mihelyt a magánvádló szorgalmazására indított eljárás oly adatokat derít ki, melyekből bűncselekmény fenforgására lehet következtetni. Ezt mondja ki a 35. §. A javaslat e részben még tovább is megy, mert 41. §-ának utolsó bekezdésében megengedi, hogy a kir. ügyészség a vád képviseletét még oly perekben is átvehesse, melyek kizárólag a főmagánvád tárgyai. A kir. ügyészségnek az a nyilatkozata tehát, hogy a vád képviseletét nem hajlandó átvenni, a döntő birói határozatig nem végleges. Szükségszerű következménye ez a legalitás elvének, mert ha az ügyészség a peren kívül tudomására került bűncselekményekre nézve nyomozást tartani és indítványokat tenni köteles, úgy még inkább kötelességévé válik ez, ha birói eljárásból kifolyólag nyer ily tudomást. A magánvádat nem lehet úgy felfogni, hogy az a közvádló jogait absorbeálja; a főmagánvád is közbfíntettet üldöz, de olyant, mely minimalis jelentősége folytán ki van véve a rendszerinti vádló kezeiből. A közérdek tehát implikálva van még azokban az esetekben is, melyeket a törvény kizárólag magánvádbelieknek nyilvánít, annál inkább hatályos marad a közérdek és igazolt a közvádló bármikori beavatkozása oly esetekben, midőn a rendes hatásköréhez tartozó ügyet, talán elégtelen tájékozás miatt utasította el. De ez természetesen csak »a bűnvádi eljárás alatt« történhetik. Ha az ügy egyszer ítélet tárgya volt, a közvádló utólagos beavatkozásának csak az ujrafelvétel általános feltételei mellett lehet helye. Az ellenkező a »ne bis in idem« elvét sértené.- • 3. Á Tár. ügyészség illetékessége (36. §.) amaz elvek szerint van szabályozva, melyeken a II. fejezetnek a birói illetékességet rendező szakaszai alapulnak. A szoros kapcsolatnál *
