Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 153 is rendelhet vizsgálatot. A további eljárás folyamán a közvádló a franczia rendszernek megfelelő állást foglal el. A német ügyészség intézményének kifej lése 1848. után és főkép az esküdtszéki eljárás^ sal kapcsolatban öltött nagyobb terjedelmet. Egészben véve a franczia minta maradt ugyan irányadó, de folytonos törekvést találunk arra, hogy egyrészt a biróságok ítélkezésének függetlensége csorbát ne szenvedjen, másrészt a közvádló tekintélye megóva maradjon. Az 1848, óta készült büntető eljárások (Bajorország, Hannover, Braunschweig, a thüringiai államok) lehetőleg semlegesíteni akarják a hivatalt és ezt az által vélik elérhetni, hogy egyrészt a vizsgálóbírónak szabad cognitionalis jogot adnak az ügyész indítványai fölött, másrészt a közvádlót az eljárás törvényességének őrévé teszik, hatáskörébe utalván az »ártatlanul Uldözés« megakadályozását is. Az utóbbi tekintet szülte azt az állandó rendelkezést, hogy a közvádló a terhelt javára is használhat perorvoslatot. Kétségtelen, hogy ez nem egyeztethető össze az elméleti értelemben vett tiszta vádelvvel, de épp oly bizonyos, hogy jelentékeny mértékben mozdítja elő a bűnvádi eljárás főczél* ját: az anyagi igazság megvalósítását. , , A szervezet tekintetében elég nagy az ingadozás. Míg némely törvényhozások (pl, a hannoveri, az 1850-iki osztrák) valóságos police judiciaire-t alkotnak, addig mások (pl. a braunschweigi) megengedik, hogy birák legyenek az ügyészi teendőkkel megbízva. Némelyek az ügyészséget a biróságok minden ellenőrzése alól kivonják és a kormány utasító jogát állapítják meg (Oldenburg, bajor 1861. szerv, törv., Baden 1864., Szászkirályság 1868.)., mások, a, biróságok felügyeletének és censurájának vetik alá. Legtisztábban fogták fel az ügyészségi intézményt az 1846., 1849. és 1867-iki porosz rendeletek, melyekre a rajnamelléki tartomány franczia jogrendszere kiváló befolyással volt és az 1850-iki osztrák bűnvádi eljárás. Poroszországban az ügyészséget közigazgatásilag szervezték, a kormány felügyelete alá helyezték és utasításaihoz kötötték. De míg a régibb szabályzatok az ügyészség felügyelő hatáskörét is hang-, súlyozták a biróságökkal szemben, addig az 1867-iki rendezés csak a terhelt javára szóló felébbvitel intézményét fogadta el és az ügyészséget mind az előkészítő eljárás, mind az ítélkezés folyamán teljes körű vádjoggal ruházta fel. Az 1850-iki osztrák törvény lényegileg szintén a. franczia rendszert tette magáévá. A vádelvet az eljárásban következetesen keresztülvitte, sőt annyira ment, hogy a bíróságot az indítványozott büntetéshez, mint maximumhoz kötötte. .., Az 1848-iki közjogi alakulások ellen mutatkozott visszahatásnak legnevezetesebb és, reánk nézve legérdekesebb eredménye volt az 1853-iki osztrák perrendtartás. Közvádló rendszerét az államhatalom erősítésére való törekvés jellemzi, de az erre választott eszközök éppen nem mondhatók a birói függetlenséget előmozdítóknak. Az államügyészt nem tekinti ugyan általánosságban »a jog őrének«, mint a francziák, de gyakorlatilag a franczia ellenőrzésen is túlmenő felügyeleti hatáskört ad neki a bírósággal szemben. Éendes jelentéstételre kötelezi a jogszolgáltatás kezeléséről, megengedi neki, hogy az itélet fölötti tanácskozás kivételével a bíróság minden ülésén és szavazásánál jelen lehessen, sőt eztbjzonyos esetekben kötelességévé, teszi. Ellenben vádhatósági teendői tetemesen meg vannak szorítva, mert a törvény a »vádalakú nyomozó rendszert« fogadván el, az eljárás megindítását nem. köti vádhoz és így az ügyész közreműködése a per előkészítő szakában csak mellékes.. Már említett felügyelő hatáskörén kivül csupán a végtárgyaláson a vád képviseletében szerepel kötelezőjeg, de ott .sem mint dominus litis, hanem inkább mint alaki tényező. .,/. ,. :; ., ,; > ' ; A német birodalom ujabb törvényei nem tértek el lényegesen az ügyészi intézménynek ama felfogásától, mely Németországban a büntetőper reformkorszaka ;óta általában, kifejlődött. Az intézmény egységes alakítását azonban lehetetlenné tette a birodalom közjogi szervezete. A büntető bíróságok közöl csak a Reichsgericht birodalmi intézmény, az , alantabb fokokra, KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXVII. KÖTET 2)
