Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 147 lett szól, a mennyiben a képviselőház is az 1865—1868. évekre összehívott országgyűlésnek 248., továbbá az 1870. évi okt. hó 24-én és 1883. jan. 12-én tartott ülésekben hozott határozataival szintén kijelentette, hogy a képviselő ellen jogerősen megállapított büntetésnek végrehajtásához a háznak ujabb előleges engedelmét nem kell kikérni, hanem a hozott ítélet csak bejelentendő. A javaslat 32. §-ának utolsó bekezdéséből végre annak a jelenlegi gyakorlatnak fentartása következik, hogy az ellen, ki jogerős elitéltetése után szerzett mentelmi jogot, a büntetés nem vehető foganatba mindaddig, mig mentelmi jogának felfüggesztése ki nincs eszközölve. A mentelmi jog felfüggesztését a javaslat 40. §-a szerint az ország egyik főügyészének kell kérni az országgyűlésnek illető házától, illetőleg az osztrák delegatio bizottságától. A 40. §. indokolása adja elő annak okait, hogy a megkeresést a javaslat miért bizta a főügyészre. Az ügyészségi utasitás fogja meghatározni, hogy a főügyésznek e megkeresését mikép kell felszerelni. A jelenlegi gyakorlat szerint csatolandók a megkereséshez a nyomozásra vonatkozó iratok, hogy azokból az illető ház vagy bizottság az ügy állását megvizsgálhassa abból a szempontból, mely az alaki értelemben vett mentelmi jog felállításának "oka, tudniillik hogy a bűnvádi per ürügye alatt nem lappang-e politikai zaklatás. Annak meghatározása, hogy mily hatóságok vannak jogosítva a mentelmi jog felfüggesztésére, természetesen nem a bűnvádi perrendtartásnak, hanem a tételes közjognak, illetőleg e tárgyban alkotandó külön törvénynek keretébe tartozik. Jelenlegi alkotmányjogunk szerint e felfüggesztésre jogosított az országgyűlésnek az a háza, melynek tagja az illető gyanúsított, a delegátusokra nézve pedig az a ház, mely az illetőt a bizottságba beválasztotta, tehát a magyar főrendek háza vagy a képviselőház, vagy az osztrák urak háza vagy a birodalmi tanács, ha pedig ezek nem üléseznek, a delegatiónak illető bizottsága. Arra nézve, hogy az országgyűlés együtt nem létének ideje alatt melyik hatóság van a mentelmi jog felfüggesztésére hivatva, jelenlegi alkotmányjogunk nem tartalmaz tételes szabályt. Ez kétség nélkül hiány és bizonyos esetekben ,az igazságszolgáltatás sérelmével is járhat, de a bűnvádi perrendtartás keretén belül nem pótolható, hanem a mentelmi jognak törvényhozási rendezése alkalmával megoldandó kérdésül tekintendő. A mentelmi jog felfüggesztésével az illető concret bűnügyben elenyésznek mindazok a korlátok, melyek a bűnvádi eljárás lefolytatása, valamint a büntető hatóságok részéről alkalmazható kényszerintézkedések tekintetében kiváltságokat állapítnak meg az országgyűlés tagjai számára. Ennélfogva semmi bírói határozatra vagy rendelkezésre nézve nem szükséges többé az illető háznak vagy bizottságnak külön engedélyt kieszközölni. Különösen nem kell ilyen külön lépéseket tenni sem az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság elrendelhetése, sem a jogerősen megállapított büntetés foganatba vehetése végett. Minthogy a mentelmi jog főleg arra való, hogy a törvényhozás tagjait alaptalan zaklatás ellen biztosítsa, részben hiányzik előfeltétele, ha bizonyos, hogy a törvényhozás valamely tagját büntetendő cselekmény terheli. Ezért a javaslat 32. §-ának második bekezdése megengedi, hogy az országgyűlésnek tetten kapott tagja mentelmi jogának felfüggesztése előtt is letartóztatható, ellene személymotozás, lakásán házkutatás foganatosítható, a birtokában levő tárgyakra lefoglalás rendelhető el. A tettenkapás azonban a javaslat szerint csak a most felsorolt kényszerintézkedésekre jogosítja fel a bíróságot; a bűnvádi eljárás lefolytatása végett ez esetben is külön kell kérni a tettenkapott mentelmi jogának felfüggesztését, melynek elrendeléséig a fennebb felsorolt kényszerintézkedések csak ideiglenesen maradnak hatályban. 1 o
