Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 145 A szűkebb értelemben vett mentelmi jog ez alaptételeinek a javaslatba való felvétele nemcsak a rendszer szempontjából igazolt, — a mennyiben e tételek a bűnvádi perrendtartásnak alkatrészei, — nemcsak czélszerű £s kívánatos, hanem mind közjogi és politikai, mind igazságszolgáltatási szempontból egyenesen szükséges is. Alkotmányunk szerint ugyanis a mentelmi jog az ezt élvezőknek csak egy kis csoportjára névé alapul törvényen. Az 1867. évi XII. t.-cz. 47. §-a ruházza fel ezzel a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjait. Az országgyűlés két házának tagjaira nézve a mentelmi jog forrása ma is a gyakorlat, mely támaszkodik a magyar képviselőháznak 1867. évi november 18-án, 1876. október 9-én, 1878. május 24-én és deczember 9-én, 1883. február 17-én és 1889. április 10-én hozott határozataira, valamint az igazságügyi m. kir. miniszternek 1878. deczember 18-án 34.794., 1884. deczember 23-án 56.440., 1885. márczius 17-én 7.063., végre 1889. május 8-án 18.050. sz. a. kibocsátott rendeleteire. Minthogy azonban sem a törvényhozás egyik házának egyszerű kijelentései nem kötelezik a bíróságot, sem a kormány — annál kevésbbé annak egyik tagja nem szabályozhat rendeleti úton ily nagyfontosságú alkotmányos kérdést: ennélfogva valamint a helyes büntető törvénykezés érdekében, úgy az alkotmányjog szempontjából abba a törvénybe kell foglalni e tételeket, a hova azok természetüknél fogva tartoznak. Közjogunk szerint a mentelmi jog megilleti a magyar országgyűlés képviselőházának és főrendiházának tagjait, valamint a közös ügyek tárgyalására az osztrák-magyar monarchia másik állama részéről kiküldött bizottság tagjait. E három csoport közöl a javaslat csak az országgyűlés két házának tagjaira nézve tartalmaz positiv rendelkezéseket. Az osztrák delegatio tagjait jelenlegi tételes közjogunk (1867. évi XII. t.-cz. 47. §.) felruházza ugyan mentelmi joggal, minthogy azonban a monarchia másik állama törvényhozásának tagjait illető mentelmi jog tartalmának és határainak megállapítása, valamint az e jog felfüggesztésére hivatott hatóság megjelölése kétségtelenül ez állam törvényhozásának joga: a 32. §. harmadik és a 199. §. második bekezdései e részben nem tehettek valamely részletes rendelkezést. A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés részéről kiküldött bizottság tagjainak mentelmi jogáról a javaslatnak nem kellett külön rendelkezni, mert a mentelmi jog a magyar delegátusokat már mint a magyar országgyűlés tagjait illeti meg s igy e delegátusok mentelmi jogának tartalma és határai megegyeznek az országgyűlési tagokat illető mentelmi jogával. Arra az időpontra nézve, melytől,! meddig érvényes a mentelmi jog, külömbséget kell tenni a képviselőház, a főrendiház és a delegatio tagjai közt. A képviselőház tagjait a képviselőháznak 1878. decz. 9-kén hozott határozatában, valamint az igazságügyi miniszternek 1878. évi decz. 18-ikán 34.794. sz. a. kibocsátott rendeletében foglalt kijelentések alapján fejlődött gyakorlat szerint a mentelmi jog megválasztatásuk napjától fogva illeti. E jog végső határát a képviselői minőség megszűnte szabja meg. E szerint az alatt az idő alatt, mig az országgyűlés nincs egybehiva, illetőleg mandátumának megszűntétől újabb megválasztatásáig a volt képviselőt nem illeti mentelmi jog. A főrendek házának tagja ellenben mentelmi jogot élvez attól a naptól fogva, melyen kir. meghívólevele kelt, (1885. évi VII. t.-cz. 18. §.) mindaddig mig a főrendiház tagja. Minthogy pedig a főrendek, nem külön, minden országgyűlésre, hanem egyszersmindenkorra kapnak királyi meghívólevelet, mentelmi joguk az országgyűlés feloszlatásának ideje alatt is hatályban van. Az osztrák delegatio tagjait hazai alkotmányunk szerint (1867. évi XII. t.-cz. 47. §.) delegátus minőségben történt megválasztatásuktól fogva megbízatásuknak megszűntéig illeti a mentelmi jog. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVII. KÖTET. 19