Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
144 870. szám. A javaslat a consulsági személyzet tagjaira vonatkozó rendelkezéseket nem tartalmaz. A 31. §. első bekezdése ugyanis csak a külfödi államfőkre és a diplomatiai képviselet tagjaira vonatkozik, de egyáltalán nem terjed ki a consulsági hivatalnokokra, mert a javaslat az utóbbiakat egyáltalán nem tartja felruházottaknak a területenkívüliség kiváltságával, sőt határozottan azon az állásponton van, a melyet e tárgyban hozott törvényeink — p. 1882. évi XXXV. t.-cz. V. ez. — elfoglalnak, a melyek tudniillik a consulsági hivatalnokok személyes mentességét (»immunitása) szabatosan és határozottan megkülómböztetik a területenkívüliség (»extraterritorialitás«) fogalmától. Szükséges tehát itt különösen hangsúlyozni, hogy a javaslatnak, a területenkívüliség kiváltságát élvező egyénekre vonatkozó rendelkezései egyáltalán nem terjeszthetők ki a consulsági hivatalnokokra. Ez utóbbiakra vonatkozó szabályok a fennebb ismertetett államszerződésekben és egyéb tételes jogszabályokban mutatkozó rendkívüli külömbözőség és eltérések miatt egyöntetű általános tételekben nem voltak foglalhatók s igy a javasl.itba nem voltak felvehetők. Egyszerű utalás arra, hogy e tárgyban a nemzetközi egyezmények és egyéb jogszabályok az irányadók, mint önként értetődő és semmi útbaigazítást nem tartalmazó, szintén mellőzendő volt. Ezek az okai annak, hogy a javaslat a consulsági hivatalnokokról kifejezetten nem rendelkezik. A birói és az ügyészségi utasítások azonban a büntető hatóságokat e kérdésben felvilágosításokkal és utasításokkal fogják ellátni, utalván a tételes szabályokban foglalt külömböztetésekre és elütő rendelkezésekre is. D) A mentelmi jogot élvezőkre vonatkozó rendelkezések. (32. §.) Alkotmányjogunk értelmében a törvényhozó testületek és a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjait »mentelmi jog« illeti meg, mely a kiváltságoknak két teljesen különböző irányú és tartalmú nemét foglalja magában. Az egyik: a felelőtlenség, mélyet az országgyűlés képviselőházának 1867. évi november 18-án hozott határozata akkép fejez ki, hogy: »a mit az országgyűlési tag, mint olyan, a házban és a házon kivül mond vagy tesz, azért csak az országgyűlés és pedig annak azon háza által vonathatik feleletre, melyhez tartozik«. Ez a tétel az anyagi büntetőjog szabálya. A kiváltságnak másik irányát, bár nem helyesen, szintén mentelmi jog kifejezéssel — ez esetben szűkebb értelemben véve — szokták megjelölni. Ennek lényege az, hogy a bűnvádi eljárás lefolytatása tekintetében, valamint a büntető hatóságok részéről alkalmazható kényszerintézkedések alól állapít meg bizonyos mentességeket a törvényhozás tagjai számára. Ez utóbbi tehát a bűnvádi eljárási jogra vonatkozó tételeket tartalmaz s igy szabályozása is a bűnvádi eljárási törvény keretébe tartozik. A javaslat és indokolása a »mentelmi jog« kifejezést mindenütt a szűkebb értelemben, vonatkozással az eljárás szabályaira, veszi. A javaslat szeiint a mentelmi jog tartalma az, hogy a magyar országgyűlés két házának tagjai sem terheltkép nem idézhetők (32. §. első bekezdés), sem ellenök — a tettenkapás esetén kivül — a személyes szabadságot érintő kényszerintézkedések (32. §. második bekezdés) nem foganatosíthatók mindaddig, mig mentelmi jogukat az erre közjogunk szerint jogosított ház, illetőleg bizottság fel nem függesztette; továbbá hogy a nevezettek ellen a tanuzás kötelességének megszegése esetére meghatározott büntetések (194., 195. §§.) csak az illető háznak, illetőleg bizottságnak előleges engedelmével alkalmazhatók. Az osztrák-magyar monarchia másik állama részéről a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjait illető mentelmi jognak tartalmáról a magyar törvényhozás nem intézkedhetik. Ezekre nézve tehát a javaslatnak arra a rendelkezésre kellett szorítkoznia, hogy ellenök bűnvádi eljárásnak egyedül mentelmi joguk felfüggesztése esetében van helye. (32. §. harmadik bekezdés.)
