Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 113 tartozik a szorosabb értelemben vett »sértett« fogalma alá. így a btkv. 244. §-a esetében a vérfertőztetést elkövetett testvérek szülője vagy gondnoka; holtak ellen elkövetett rágalmazásnál és becsületsértésnél (273. §.) a meghaltnak gyermekei, szülői, testvérei vagy házastársa; a lopásnak és a sikkasztásnak a btkv. 343. és 358. §-aiban körülirt eseteiben pedig a szolgálatadó és a ház feje kivül esnek a sértettnek a javaslat 13. §-a hatodik bekezdésében adott fogalommeghatározásán. Azonfölül a magánindítványra jogosultnak perjogi hatásköre, mint a 90. és 525. §-oknak, továbbá a 264. és 326. §-ok 4. pontjának, végre az 527. §. első bekezdésének rendelkezéseiből kitűnik, sokban lényegesenkülömbözik a »sértett«-étől. A törvényszék előtt folyó eljárásban, mint már a 3. §. indokolásánál ki volt fejtve, a magánindítványra jogosult rendszerint nem vesz ugyan részt a vád képviseletében, azonban a »magánindítvány« a kir. ügyészség vádemelésének előfeltétele. A magánindítványra üldözendő bűncselekményeknél tehát az erre jogosult dönt tulajdonképen az eljárás megindíthatása vagy mellőzése felett. Ez irányban jogköre egészen más jellegű és sokkal dominálóbb, mint a vád képviseletében esetleg részt vevő sértetté. Már ez okokból is szükséges volt, hogy a javaslat a magánindítványra jogosultat elütő és jellemző kifejezéssel külömböztesse meg a sértett tői. De egyébként sem mellőzhető a büntetőtörvénykönyv értelmében vett »sértett fék indítványára büntetendő cselekmények körének szabatos elkülönítése a hivatalból és a magánvádra üldözendőktől. A sértett ama nyilatkozatának megjelölésére, melytől a bűnvádi eljárás megindítása függ, nem volt használható az 1878. évi V. t.-czikkben alkalmazott és azóta több törvényünkbe átvett »indítvány« kifejezés, minthogy nemcsak a magánindítványra jogosult, hanem a kir. ügyészség, a magánvádló, a terhelt és egyes esetekben (50. §.) a sértett is tehetnek indítványokat. A büntető törvényekben említett kérdéses nyilatkozat megjelölésére ezért más kifejezést kellett választani. A felek és a sértett indítványaitól való megkülömbözietés végett használja a javaslat a »magánindítvány« kifejezést, s ebből az okból nevezi a büntető törvények értelmében vett »sértett fél indítványára büntetendő cselekményeket »magánindítványra üldözendők«-nek. A megktilömböztés mellett azonban itt is szükség volt az összefoglalásra. Az eljárás megindítására és megszüntetésére vonatkozó döntő befolyásától eltekintve, a magánindítványra jogosultnak perbeli állása egyenlő a sértettével. Az eljárási szabályoknak »agy része mind a kettőre egyaránt alkalmazandó. Nagy szerkezeti nehézséggel járna tehát, ha e közös rendelkezésekben mindenütt a sértett mellett a magán indítványra jogosultat is fel kellene említeni. E nehézséget a javaslat azzal kerülte el, hogy 13. §-ának hetedik bekezdésében kijelenti, hogy a sértett alatt a magánindítványra jogosult is értendő, ha ez utóbbi nincs külön felemlítve. Az összefoglaló megjelölés biztosítja az említett szerkezeti hasznokat s a mellett a két fogalomnak az idézett szabályban egymás mellett való felemlítése elősegíti még a megkülönböztetést is. Maganfél. A 13. §-nak nyolczadik bekezdése azt a sértettet, a ki a bűnvádi eljárás folyamán érvényesíti magánjogi igényeit, külön kifejezéssel »magánfél«-nek nevezi. Erre azért volt szükség, mert a kártérítés nyerése végett csatlakozó sértettet az egész eljárás alatt oly perjogi hatáskör illeti (50., 417. §§., 307. §. második, 314. §. negyedik, 412. §. harmadik bekezdés), mely egészen elüt a nem csatlakozott sértettnek jogkörétől. Az előbbinek megjelölésére tehát rövid és szabatos külön műszó kellett. E czélra a »magánfél« elnevezés, mely a franczia > partié civile, partié jointe« és az osztrák bűnvádi perrendtartásban használt >Privatbetheiligter« értelmének felel meg, — kifejezőnek és alkalmasnak mutatkozott. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVII. fKÖTET. . 15