Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

114 870. szám. A 13. §. két utolsó bekezdésében meghatározott műszavak (katonai, fegyveres erő arra szolgálnak, hogy a javaslatnak a tágabb értelemben vett hadseregre s ennek tagjaira vonatkozó rendelkezéseinél, ne kelljen mindannyiszor a hadseregnek kiegészítő részeit, u. m. a hadsereget, a hadi tengerészetet, a honvédséget és a népfölkelést, továbbá a mennyiben törvénykezés szempontjából egyazon tekintet alá esik, a cseudőrséget is külön felsorolni. Az idézett meghatározások szerint a javaslat, ha a »katonai« kifejezést használja, ezzel a tágabb értelemben vett hadseregnek és a csendőrségnek hatóságait, intézményeit, tagjait stb. akarja megjelölni. A mennyiben a rendelkezés nem terjed ki mindezekre, a hadsereg, a csendőrség stb. külön vannak felemlítve. A »fegyveres erő< mtíszó^ melyet a véderőről szóló törvény (1889: VI. t.-cz.) is használ, a tágabb értelemben vett hadsereget, a csendőrség kizárásával jelenti. II. FEJEZET. Birói hatáskör és illetékesség. (14-32. §§.) A helyes birói szervezeti politika követeli azt, hogy az eljárás és határozathozás, a bűncselekmények súlyosság és minőség szerinti külömbözőségéhez képest, külöruböző szervezetű birói hatóságokhoz legyen utasítva. Ama kérdés megoldása tehát, hogy a büntető törvényekben meghatározott bűncselekmények közöl általában melyek tartozzanak a törvényszék, melyek a járásbíróság és melyek a birói jogkörrel felruházott közigazgatási hatóság eljárása alá, a rendszer szempontjából nem tartozik szorosan a bűnvádi perrendtartás keretébe. Az opportunitás okai sem igénylik, hogy a jelen javaslat e kérdés szabályozására is kiterjeszkedjék, mert a javaslat lörvénynyé válta esetére az életbeléptetése tárgyában alkotandó külön törvénybe nagyon beleillenek a szükséges szervezeti rendelkezések is. A kérdés ily állásában a jelen javaslat szorosan a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó birói illetékesség kérdésére szorítkozik és 14. §-ában kifejezetten külön törvény részére tartja fenn a büntető bíróságok hatáskörének meghatározását. A II. fejezet feladatának megoldását abban keresi, hogy szabályokat állítson fel arra nézve, mily kellékek szükségesek ahhoz, hogy valamely concrét ügyre a megfelelő hatáskörrel felruházott bíróság illetékessé legyen. Az illetékesség fogalmi köre ennélfogva mindig feltételezi a törvényes hatáskört, mert a bíróság a bűncselekmények bizonyos csoportjára vonatkozó általános büntető hatósági jogosítvány nélkül, e categoriához tartozó concrét ügyben sem járhat el. A birói illetékesség tehát a birói hatalom gyakorlásának valamely concrét ügyre vonatkozó törvényes jogosítványát jelentvén, egyrészről kötelezi a bíróságot arra, hogy az ügyben eljárjon, másrészről kötelezi a terheltet, hogy ez magát a bíróság hatalmának alávesse és egyúttal jogot ad neki arra, hogy őt amaz ügy miatt más biróság felelősségre ne vonhassa. A büntető birói illetékesség tehát szorosan közjogi alapban gyökerezvén, magánszerződések tárgyává nem tehető. Ezért szabja a javaslat 15. §-a a biróság elé amaz elutasithatatlan kötelességet, hogy mielőtt valamely ügyben eljár, illetékességét hivatalból vizsgálja. A hatáskör az illetékességnek nélkülözhetetlen feltétele lévén, első sorban mindenesetre azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy az egyes bűncselekmény, vagy az összefüggésben levő több bűncselekmény hatásköréhez tartozik-e; és pedig erre az eljárás minden szakában figyelemmel kell lennie, mert akár túllépi hatáskörét, akár a hatásköréhez tartozó ügyet ahhoz nem tartozónak mondja ki, oly semmiségi okot idéz elő, mely hivatalból veendő figyelembe (384, §.