Képviselőházi irományok, 1892. XXVI. kötet • 840-870. sz.

Irományszámok - 1892-854. A közgazdasági bizottság jelentése, „a találmányi szabadalmakról” szóló törvényjavaslat tárgyában

58 854. szám. ellenszolgáltatást képezi, melyet a szabadalom tulajdonosa az államnak azért nyújt, mert ez a szabadalmi intézményt szervezi és annak administratióját fentartja. A díjak tekintetében a törvényjavaslatban elfogadott progressiv rendszert a bizottság helyeselte, azonban a szabadalmi időtartam 10—15 évei alatt járó díjaknak felemelését határozta el, kiindulva abból, hogy oly szabadalom, mely már 10 évig fennállt, nagyobb jelentőségű, közkedveltségtí találmányt véd, mely már a tetemesen felemelt díjakat is elbírja; egyébként a bizottság a vonatkozó díjak felemelésénél igen óvatosan járt el, a mennyiben a 10. évre járó díjat 180 koronáról 200 koronára, a 11. évre járó díjat 220 koronáról 250 koronára, a 12. évre járó díjat 260 koronáról 300 koronára, a 13. évre járó díjat 300 koronáról 350 koronára, a 14. évre járó díjat 350 koronáról 400 koronára és a 15. évre járó díjat 400 koronáról 500 koronára emelte fel. Ilyen értelemben a bizottság által a törvényjavaslat 45. §-a ki lett igazítva. A 46. §. 3. pontja szerint díjfizetés jár továbbá ^szabadalom megállapítása iránti kérelem után«. — A bizottság tekintettel a törvényjavaslat 56. §-ában szabályozott megállapítási intézmény tulajdonképeni jelentőségére, a 46. §. 3. pontját a következőképen határozta szövegezendőnek: ^valamely fennálló szabadalom terjedelmének megállapítása iránti kérelem után.« A VIII. fejezet a szabadalmi jog ellen elkövetett bitorlásokról és azok büntetéséről szól. A szabadalmi jog ellen elkövetett bitorlások elbírálása az eddigelé létezett szabályok szerint nálunk a közigazgatási hatóságok, t. i. az iparhatóságok hatáskörébe tartozott. E hatóságok elégtelen iskolázottsága, az eljárási szabályoknak részben elavultsága, részben hiányossága okozták, hogy az eddigi állapot sok és alapos panaszra adott okot. A birtorlások megtorlására vonatkozó eljárás a törvénynek fontosabb részei közé tartozik, mert azon mód meghatározása, melylyel a törvény anyagi részében megállapított jogok érvényesíthetők legyenek, minden új törvény létesítésénél a törvényhozó fontosabb feladatai közé tartozik. A bitorlási perben érvényesül tulajdonképen a szerzett szabadalmi jog, ebben nyilvánítja e jog a másokat kizáró hatályt és a bitorlási perben az egymással szemben álló érdekek kíméletlen módon összeütköznek. A törvényhozónak a szóban forgó intézkedések teremtésénél nagyon óvatosnak kell lennie, és mind a két fél perbeli jogait szabatosan körvonalozni és meghatárolni szükséges, mert az itt tekintetbe jövő kérdések finom természeténél úgy a túlságos szigor, mint a messzire menő enyheség által egész existentiákat tönkre lehet tenni. Az eljárás meghatározása, az itélő biró illetékességének megállapítása, mindkét perbeli fél érdekeit egyaránt óvó cautelák teremtése a törvényhozó kiváló figyelmét igénylik. A törvényjavaslat szakítva az eddigi, egyébként teljesen tarthathm rendszerrel, a bitorlások feletti ítélkezést a kir. bíróságokra ruházta, magát a bitorlási cselekményt pedig kihágásnak minősítette. A birói illetékesség meghatározásánál tehát a törvényjavaslat eltért az eddigi állapotoktól, mig a minősítési kérdésben az eddigi jogállapotot fentartotta. A minősítés által meg is volt adva azon bíróságok meghatározása, melyek szabadalmi bitorlási ügyekben eljárni és ítélkezni lesznek hivatvák. A kir. bíróságokhoz utalt kihágásokról lévén szó, természetszerűleg csakis a kir. járásbíróságok, mint büntető bíróságok lehetnek jövőben a szabadalmi bitorlási esetekben illetékes birói forumok. Szóba hozatott ugyan, hogy tán czélszertíbb volna a szabadalmi bitorlási ügyekben kizárólag a kereskedelmi biróságokat ruházni fel az itélő bíráskodás jogával. Ennek indokolásául felhozatott, hogy a büntető járásbíróságok rendesen kisebb delictumok és a mindennapi életnek csekélyebb törvénysértéseit képező érdek-összeütközéseivel foglalkozva, iparjogi kérdésekben gyakorlattal egyáltalában nem birnak, mihez hozzájárul, hogy a felek jogainak legfó'bb biztositékát képező contradictorius eljáráshoz a büntető bíróságok nálunk