Képviselőházi irományok, 1892. XXVI. kötet • 840-870. sz.

Irományszámok - 1892-854. A közgazdasági bizottság jelentése, „a találmányi szabadalmakról” szóló törvényjavaslat tárgyában

854. szám. 59 legalább eddigelé szokva nincsenek. Utalás történt továbbá különösen arra, hogy egy oly országban, melyben a szabadalmi jog keletkezése főképen a jogosultnak egyszerű bejelentésén épül fel és hol az állam a szabadalom kiadása által semminemű szavatosságot nem vállal el azért, hogy a kiadott szabadalom egy valóban alapos feltalálói jogon alapul, különös óvatossággal kell eljárni, annál is inkább, mert iparilag még ki nem fejlődött országunkban egy iparjogi viszonyokban még járatlan közönséggel állunk szemben, mely közönség a felszólalási rendszerben neki adott ellenőrzési jog gyakorlásában is csak évtizedek múlva lesz otthonos. Ily körülmények közt kérdéses lehet, vájjon czélszertí-e valakit, a ki egy tiszta bejelentésen alapuló kizárólagos jog ellen valóságos vagy vélt bitorlást követett el, oly eljárásnak kitenni, mely a jelenleg uralkodó fogalmak szerint meggyalázó természetű, és pedig egy, a durvább természetíí törvénysértésekhez szokott oly biró előtt, ki az esetek ritkaságánál fogva nem birhat azon gyakorlattal, mely a szabadalmi ügyekben előforduló, finoman elágazódó kérdésekben rendszerint szükséges. A bizottság azonban tekintettel arra, hogy a bitorlási perekbeo mégis kihágásokról van szó, melyek feletti Ítélkezés, ha a kereskedelmi bíróságokra bízatnék, ez a fennálló birói szervezetünkön ütne rést, a törvényjavaslat ide vonatkozó intézkedéseit változatlanul fentartandónak határozta. A VIII. fejezet részletes intézkedéseire áttérve, a bizottság a 49. §. 1. bekezdésében kétrendbeli módosítást határozott el. Ezen módosítások elseje a visszaesés fogalmának szabatosabb meghatározásában áll, a mennyiben a törvényjavaslat szerint visszaesés esete akkor forog fenn, »ha az utolsó marasztalás jogérvényessé válta óta két esztendő még el nem telt« ; mig a bizottság ezen szövegezés helyett a visszaesés esetét akkor mondta ki fenforgónak, »ha az utolsó marasztalás jogerőre emelkedésétől két esztendő még el nem telt«. Ezen módosítás inkább stylaris természetű. Lényeges módosítás lett a bizottság által elhatározva a visszaesés büntetése maximumának meghatározásánál, a mennyiben a bizottság a javaslat által kimondott három hónapig terjedhető elzárás helyett a maximumot két hónapig terjedhető elzárásban állapította meg. Az 51. §. szerint a szabadalmazott találmány mibenlétének megítélésére kizárólag a szabadalmi levéltárban letett találmányi leirás szolgál alapul. A mennyiben a leírás értelmezése iránt vita támad, a bíróságok jogosítva vannak a felek vagy azok egyikének kérelmére, de hivatalból is a szabadalmi hivatal véleményét kikérni. Ezen §. tekintetében inditványoztatott, hogy a bíróságok kötelesek legyenek ilyen esetben a szabadalmi hivatal véleményét kikérni. Ezen indítvány indokoltatott avval, hogy a megállapítási perben, a mely nem egyéb, mint a megfordított bitorlási per, a mennyiben a bitorlási perbeli alperes a megállapítási perben felperesként lép fel, a szabadalmi ügyekben jártas és előkelő szakértők felett rendelkező szabadalmi hivatal fogna ítélkezni a szabadalmi jog terjedelme és hatása felett. Méltánytalan és czélszerűtlen volna a bitorlási perek tulajdönképeni eldöntését és evvel implicite a szabadalmi jog terjedelme és határai feletti eldöntést a különféle járásbíróságok területén létező, jártassággal és szakképességgel nem mindig biró szakértőktől függővé tenni. A bizottság azonban ezen javaslathoz hozzá nem járult, attól tartva, miszerint ennek elfogadása esetén módjában lehet a panaszosnak alaptalan panasz esetén az ügy elintézését a panaszlott kárára túlságos hosszú ideig elhúzni. Az 53. §. utolsó bekezdésében a javaslatban előfordult szó: »vétség« a javaslatban már elfogadott minősítéshez képest ezen szóval: »kihágás« helyettesittetett. Az 54. §-ban szabályoztateiak a bitorlási ügyekben a sértett fél kérelmére foganatosítandó ideiglenes intézkedések. Ezen ideiglenes intézkedések közt a javaslat a »lefoglalást« sorolta fel, mely kifejezést a bizottság a »zár« szóval találta helyettesitendőnek. Ugyancsak az 54-ik §. első bekezdésében kimondatott, hogy a sértett félnek jogában áll a birói letiltás 8*