Képviselőházi irományok, 1892. XXVI. kötet • 840-870. sz.

Irományszámok - 1892-844. Törvényjavaslat, a közös hadsereg (haditengerészet) és a honvédség beszállásolásáról szóló 1879-ig évi XXXVI. törvényczikk némely szakaszának módositása tárgyában

844 szám 23 ben a térítési díjaknak némi leszállítását fogja ugyan eredményezni, de ez a fióklaktanyák építésére irányuló vállalkozási kedv csökkentésére alkalmul nem szolgálhat, mivel a jelen törvényjavaslat ezen épületek után is 25 évig terjedhető térítési biztosítékot engedélyez, holott a fióklaktanyák után eddigelé térítési biztosíték egyáltalában nem volt nyújtható. Az 1879. évi XXXVI. törvényczikk 31. §-ának utolsó bekezdése, — mely jelen szövegében gyakori félreértésekre szolgáltatott okot, — újólag szövegeztetett. Pénzügyi szempontból nagyon lényeges a törvényjavaslat ezen §-ába felvett azon rendelkezés, mely szerint azon térítési díjak, melyek valamely laktanyának vagy fióklaktanyának rendelkezésre bocsátása idején a bérszabás szerint térítendő helyiségek után fizettetnek, az illető laktanya vagy fióklaktanya részére biztosított idő, illetőleg azok használatának egész tartama alatt változatlanul maradnak; — továbbá, hogy az eddigelé már rendelkezésre bocsátott laktanyákra nézve az ezen törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedése idején fizetett térítési díjak, a mennyiben ezek egész összegben az illető laktanyának rendelkezésre bocsátása idején megállapítva volt térítési díjakkal legalább is egyenlők, azon egész időre változatlanul maradnak, melyre a laktanyának szakadatlan megtérítése biztosíttatott, melyhez hasonló intézkedés a fióklaktanyákra nézve is terveztetik azok használatának tartamára. Ezen állandósitás által ugyanis némi pénzügyi előnyök volnának elérhetők a nélkül, hogy ez által a laktanyák tulajdonosai a legcsekélyebb mérvben is károsodnának, mivel itt oly térítési díjak állandósításáról van szó, melyek: 1. az ezen törvényjavaslat életbelépte után épített új laktanyák tulajdonosainak ezen laktanyák rendelkezésre bocsátása idején a bérszabás szerint térítendő helyiségek után fizettetnek; és melyek 2. az ezen törvényjavaslat életbelépte előtt már létesített laktanyáknak bérszabás szerint térítendő helyiségei után, azon időben fizettetnek, midőn e törvényjavaslat törvényerőre emelkedve életbelép, feltéve, hogy é térítési díjak ekkor legalább is egyenlők azon térítési díjakkal, melyek ezen laktanyák használatba vételekor, a bérszabás szerint térítendő helyiségek után, megállapítva voltak. Minthogy pedig e szerint úgy a már meglevő, mint az újonnan építendő laktanyákra nézve, azon térítési díjak állandósítása czéloztatik, melyek a laktanyák átvételekor azok után fizettettek, illetőleg fizettetnek, ennélfogva ezen állandósitás a laktanyák tulajdonosaira nézve sérelmes nem lehet, a mennyiben a laktanyáknak átvételekor megállapított térítési díjak az építési tőke kellő kamatoztatását biztosítják és így az építési tőke az eredetileg megállapított bérszabásszerű térítési díjak állandósítása mellett, a használat egész tartama alatt, kellőleg kamatoztatik. Másfelől pedig a mostani eljárás fentartását, — mely lehetővé teszi azt, hogy a laktanyáknak bérszabás szerint térítendő helyiségei után fizetendő térítési díjak akkor emelkedjenek, midőn azon községek, melyekben az illető laktanyák vannak, az új bérszabás felállítása alkalmával magasabb bérosztályokba kerülnek, — mi sem látszik indokolni; mert eltekintve attól, hogy a jelenlegi eljárás az állam pézügyeire nézve nagyon hátrányos, a laktanyák tulajdonosai, ily körülmények között, oly jövedelemtöbblethez jutnak, mire az építéskor egyáltalában nem számíthattak s a mire, a beszállásolási törvényből kifolyólag, — miként már ezen indokolásnak a törvényjavaslat 7. §-ára vonatkozó részében említve volt, — méltányosan igényt sem formálhatnak. Ezen módosítás ellen némely laktanyatulajdonos — város (község) azon felfogása sem hozható fel indokul, miszerint a térítési díjakból a laktanyák építésére — rendszerint — kölcsönképen felvett összegnek nemcsak kamatai, hanem még a részleges törlesztési hányadok is