Képviselőházi irományok, 1892. XXVI. kötet • 840-870. sz.

Irományszámok - 1892-870. Törvényjavaslat, a bűnvádi perrendtartásról

150 870. szám. menye alapján meggyőződik: arra kell a terheltet figyelmeztetni, hogy viselkedése az eljárás folytatását nem akadályozza és hogy esetleg a védelem eszközeitől fosztja meg magát. 135. §. A terhelt vallomásának vagy beismerésének kieszközlése végett nem szabad sem Ígé­retet, biztatást, ámítást, fenyegetést, erőszakot vagy kényszert használni, sem a terheltet éjjeli kihallgatással vagy más módon czélzatosan kifárasztani. Nem szabad a terhelthez határozatlan, homályos, többértelmű, fogásos vagy olyan kérdést intézni, mely a feleletre útmutatást tartalmaz, vagy melyben valamely be nem ismert tény beismertnek van véve. A lehetőségig kerülni kell minden kérdést, mely csak a terhelt feleleteivel megállapí­tandó ténykörülményt foglal magában. Különösen a részesre, az orgazdára és a bűnpártolóra vonatkozó kérdésekben ezeket csak akkor szabad megnevezni vagy közelebbről megjelölni, ha a terheltet más, megengedett'módon nem lehetett megnevezésökre birni. Ezekben az ese­tekben a kérdést szó szerint kell a jegyzőkönyvbe venni. A terhelthez nem intézhető kérdés olyan körülményre nézve, melyet hivatalánál, vagy közszolgálati viszonyánál fogva titokban tartani köteles; kivéve, ha feljebbvaló hatósága őt e kötelesség alól felmentette. 136. §. Oly tárgyak azonosságának megállapítása czéljából, melyek a bűncselekménynyel össze­függésben állanak, vagy a terhelt ellenében bizonyítékul szolgálhatnak, a terheltet részletes leírásukra kell felszólítani és azután felismerés végett meg kell őket a terhellnek mutatni, illetőleg ha a felismerendő tárgyak a biróság elé nem szállíthatók, a terheltet hozzájuk kell vezetni. 137. §. Ha a terheltnek későbbi vallomása az előbbitől eltér, különösen ha beismerését vissza­vonja, az eltérés, illetőleg visszavonás okát mindig meg kell tőle kérdezni. 138. §. A terhelt más terhelttel vagy tanúval a nyomozás és a vizsgálat folyamán is szembe­síthető, ha egymástól lényegesen eltérő vallomást teltek és az ellentmondást nem lehet más­képen tisztába hozni, vagy ha alaposan kell tartani attól, hogy a főtárgyaláson a szembesítés nem fog megtörténhetni. Egyidejűleg rendszerint csak két terhelt, illetőleg csak a terhelt és egy tanú szembesíthetek. A terheltnek ama kívánsága, hogy már a nyomozás vagy a vizsgálat alatt terhelt­társával vagy valamely tanúval szembesítsék, teljesítendő, ha teljesítése nem okoz nehézséget. 139. §. A terhelt beismerésének kieszközlése czéljából nem szabad az eljárás menetét kés­leltetni; viszont a beismerés megtörténte után is rendszerint meg kell szerezni a terhelt bűnösségének egyéb bizonyítékait is. Ha azonban a beismerés teljesen kimerítő és azt az eljárás egyéb adatai is támogat­ják, a további nyomozás, vagy vizsgálat teljesítése a vádló indítványától függ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom