Képviselőházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 734-777. , CVI-CXX. sz.
Irományszámok - 1892-734. A „közigazgatási biróságokról” szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottságnak jelentése
;: 734. szára. Vizsgáljuk már most a közigazgatási bíráskodás lényegét, eszméjét és ezélját: A jogállam hivatását csak akkor töltheti be, ha akaratjának minden téren, minden időben és mindenkivel szemben képes egyaránt érvényt szerezni. Az állami akarat kifejezést nyer saját törvényeiben; az akarat eme nyilvánulása azonban, mig egyrészt nem azonos a végrehajtással, másrészt a jogállam eszméjének és czéljainak egyedül azon esetben felelhet meg, ha intézmények alkotása által biztosítja, hogy az állam akaratát kifejező törvények kivétel nélkül egyenlően és részrehajlás nélkül alkalmaztatnak. Az összesség fogalma az állam természeténél fogva nem képes a maga egészében, Összealkotásában a törvényeket végrehajtani, hanem kéoytelen e végből hivatalos jelleggel felruházott szerveket alkalmazni; eme körülménynek (a törvényhozó és végrehajtó hatalom tényleg megosztva levén) tulaj donitható, hogy az államakarat foganatbavételével megbízott szervek több esetben a törvények szándékát és ezélját tévesen magyarázzák. Valamint a magánéletben is előfordul, miszerint a megbízott a megbizónak intentióit hibásan fogja fel, ép úgy megesik a nyilvános igazgatás körében, hogy a törvények végrehajtásával megbízott közegek nem az államakaratnak megfelelően járnak el. Az állampolgárok egyéni joga és cselekvési szabadsága, tekintettel az összességre (az államra) meghatározott korlátok által szabály ózta tik, de viszont az állam is tartozik egyes polgárainak jogait és jogosult érdekeit tiszteletben tartani; minél több ponton érintkezik az állam az egyesekkel, minél inkább változnak amaz alakzatok, melyeken belül az igazgatás szervei az államakaratot végrehajtják, annál gyakrabban megtörténik, hogy a végrehajtó hatalom orgánumai ténykedésükben az egyesek jogaival összeütközésbe jönnek, sőt magát a közérdeket is veszélyeztetik. Ily intézményi oltalomban nem részesített jelenségek orvosolhatása érdekében az ujabb jogtudomány a hatalmak megosztásának elvéből kiindulva, jogfejlődésünk egyik legnagyobb sikeréhez eljutott az által, hogy a közigazgatás körén belül is különbséget tett a törvény végrehajtása és a törvény alkalmazása között, és mig az előbbire nézve a rendes közigazgatási hatóságok illetékességét nyilván elismerte, addig utóbbit a birói ítélkezés körébe tartozónak jelentette ki. A modern jognézet tagadhatlan követelménye ekként, hogy a közigazgatás necsak törvényileg szabályozva legyen, de létezzék oly a pártpolitikai befolyásoktól ment és a függetlenség minden kellékeivel biró jogszolgáltatás is, mely szükség esetén Ítélhessen a felett, vájjon az administratió szervei helyesen hajtották-e végre a törvényeket, nem okoztak-e intézkedésük által sérelmeket és ha igen, létezzék mód e sérelmeket orvosolni, létezzék részrehajlatlan, minden körülmények között megbízható védelem a nyilvános hatalom által elkövetett jogsértések ellen. E feladat megoldást lel a közigazgatási bíráskodásban, melynek ezélja a nyilvános jog alapján támasztható igényeket birói oltalom alá helyezni, és a jog uralmát a közigazgatás körén belül is intézményileg biztosítani; mert a legtökéletesebb jogszabály is hatálytalan, ha tárgyilagos alkalmazására minden eshetőséggel szemben számítani nem lehet, maga a törvény is csak ott bir valódi benső értékkel, a hol érvényesítésének eszköze a birói hatalom. Hazánkban a közigazgatási biráskodásra bizonyos mértékig emlékeztető egyes mozzanatokkal már az 1848. évi III. t.-cz. 19. §-ának tartalmában találkozunk, a mennyiben az ország közügyeinek intézése érdekében egy államtanács létesítésének eszméjét felveti, ugyancsak az 1848. évi IV-ik t.-cz. az alakítandó központi választmányokat némi tekintetben bíráskodási jogkörrel ruházza fel. Habár csak indítvány alakjában, de concrétebb kifejezést nyert az administrativ jogszolgáltatás eszméje a »birói hatalom gyakorlásáról* szóló törvényjavaslatnak képviselőházi tárgyalása alkalmával 1869 ik évben az által, hogy a rendes birói hatáskör a közigazgatási intézkedések elleni jogvédelemre is kiterjesztetni javasoltatott; hasonszellemtí, de szintén negatív eredményű indítvány tétetett a képviselőházban 1871-ben a községi törvényjavaslat tárgyalása közben. Törvényhozásunk újabb intézkedéseiben, jelesen az igazoló, biráló,
