Képviselőházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 734-777. , CVI-CXX. sz.
Irományszámok - 1892-734. A „közigazgatási biróságokról” szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottságnak jelentése
734. szám. ;! közigazgatási bizottságban, különösen pedig utóbbinak gyámhatósági felebbezési, erdészeti kihágási és fegyelmi albizottságaiban a causál-biróságokéhoz sok tekintetben hasonló intézményekkel találkozunk; legfontosabb hatáskörrel bírtak az 1888. évi XXXVI. t.-cz. alapján a közigazgatási bizottságok köréből alakított regále-kártalanitási albizottságok. Csakhogy mindezen, részint első-, részint középfokú ügybiróságok azon közös hibában szenvedtek, miszerint határozataik felebbvitel révén a többi igazgatási ügyekkel együtt oda kerültek, a hol lehet ugyan szakértelmet, közigazgatási helyes érzéket, jó akaratot, sőt egyes esetekben birói tárgyilagosságot is várni, de alkotmányos államban a parlamentarizmus rendszeréből és természetéből kifolyólag sem állandóságot, még kevésbbé pedig a birói tiszt teljesítése körében minden körülmények között igényelt függetlenséget. És e részben administrativ állapotaink a pénzügyi közigazgatás jogvitás kérdéseinek egyedüli kivételével ma is alig tüntetnek fel némi haladást, helyesebben javulást; történtek ugyan kísérletek, sőt törvényhozási rendelkezések is. melyek a közigazgatás köréből kiszemelt egyes controverg eseteket utolsó fokú döntés czéljából a rendes bíróság illetékességéhez utalták, de ezek egyrészt a közigazgatási jognak csak igen parányi körét Ölelik fel, másrészt a rendes birói joghatóságnak kiterjesztése az administratió eontentiósus kérdéseinek bármelyikére az 1869. évi IV. t.-cz. 1. §.-ában kifejezésre juttatott alapelv sérelme nélkül nem is eszközölhető. Közigazgatásunk helyzete tényleg ma is ugyanazon hiányokban szenved, mint évtizedekkel ezelőtt; a jog- és érdeksértések közötti különbség a gyakorlatban ép oly ismeretlen, mint az administrativ panasz- és keresetjog közötti megkülönböztetés, a minister kezeiben egyesülnek az administratió összes szálai, ő nemcsak legfőbb törvény-végrehajtási, de törvényalkalmazási jogkörrel is bir, tehát nem egy esetben fél és bíró egy személyben. A heterogén természetű hatáskörök ezen összesítésének azután az a káros lélektani következménye észlelhető, hogy bármily elfogulatlan és tárgyilagos legyen a minister a ressortjához utalt ügyek döntésében, a közvélemény soha sem fogja benne ünnepelni a részrehajlatlan birót, hanem legjobb esetben a szenvedélyességtől ment pártembert. És eme kedvezőtlen külső hatásnál nagyobb bajt képez az administrativ döntéseknél a jogegység hiánya, a minister személyével változnak az általa képviselt és közigazgatási intézkedéseiben kifejezésre juttatott elvek, a nyilvánjog vitás kérdéseinek magyarázata pedig nincs kötve egy rendszerhez vagy következetes jogelvekhez, hanem ki van szolgáltatva az uralkodó politikai áramlatot személyesítő és gyakran változó alanyok felfogásának. Hogy közigazgatásunk eme híven ecsetelt visszás állapotjára az administrativ bíráskodás bármely alakjának megvalósítása jótékony hatást fog gyakorolni, az oly okszerű feltevés, mely tüzetes indokolást nem is igényel, annál nagyobb sikert lehet reményeim" az 510. számú javaslatnak törvényerőre való emelésétől, mely a közigazgatás egy jelentékeny körében felmerülő jogviták eldöntését a kormány joghatósága alól elvonja és egy, az állandóság, szakképzettség és függetlenség összes kívánalmaival felruházott birói testületre bizza; és ezen kedvező eredmény közvetve ki fog hatni a közigazgatásnak ez idő szerint birói ellenőrzés alá vonni nem tervezett körére is, mert a mértékaíkalmazás kérdéseiben kétségtelenül meg fogja honosítani a jog és következetes elvek szerinti eljárást. Jelentésünk folyamán egyenként ki fogjuk emelni a javaslat elvi alapjait, most azonban áttérünk azon szempontok felsorolására, melyek az 510. számú törvényjavaslatnak általunk is helyeselt, megfontolva haladó, de kétség nélkül fejlődésre képes irányzatát támogatják. Első sorban utalunk azon körülményre, miszerint a törvényhozás csak a nyilvánjogi igények birói védelmének szükségét hangoztatta, de arra nézve, hogy milyen formák között alkottassék e jogoltalom, milyen szervezet, hatáskör és eljárás mellett szabályoztassék a közigazgatási bíráskodás, a kormánynak korlátlan kezdeményezési szabadságot engedélyezett. De nem volt megkötve a kormány keze semmiféle szakvélemények által sem, sőt ellenke1*
