Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.
Irományszámok - 1892-732. A pénzügyi bizottság jelentése, „a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság alakitásáról és állami segélyezéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában
342 732. szám. Minden eddigi tapasztalás arra enged következtetni, hogy ezen közös eljárásnak hatása nemcsak közgazdaságilag, de az államvasutakra nézve pénzügyileg is előnyösnek fog bizonyulni. A hazai termelés pedig nemcsak a szaporított hajóanyagban és a kibővített hajózási viszonylatokban fog ezentúl új, felette értékes segédeszközöket nyerni, hanem a díjszámításnak biztos alapjául szolgáló közvetlen vasúttal és hajóval combinált átrakodási díjszabások segítségével oly helyzetbe jut, hogy a magyar államvasutakat igénybe véve, az ezek által nyújtott előnyöket, az ország határán túl is teljes mértékben élvezni fogja. , A dolog természetéből folyik, hogy tekintettel ezen nagy jelentőségű czélokra, melyek csakis az államvasutaknak egy nagyszabású hajózási vállalattal való benső szövetkezése által valósithatók meg, a két vállalat között a legszorosabb összeköttetést kellett létesíteni. A kereskedelemügyi minister tehát a magyar hajózási vállalatot nemcsak erkölcsi támogatásáról biztosította, hanem a két egymást kiegészítő közlekedési vállalat részéről is a kölcsönös támogatás harmadik vállalatokkal szemben kikötve és biztosítva lett. Ezen utóbbi megállapodás azonban, mint a kereskedelemügyi minister bizottságunk előtt kijelentette és mint különben is a megegyezésnek ugy szövegéből, mint szelleméből világosan kidéről, legkevésbbé sem irányul bármely hazai közlekedési vállalat ellen. Midőn a magyar államvasutak és az új hajózási vállalat együttes működésének módozatai ilyképen szabályoztattak, magától lépett előtérbe az a kérdés, milyen legyen a két közlekedési vállalatnak jövendő viszonya az »Első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási társaság«-hoz? Első sorban kétségkivül magának az alakítandó magyar hajózási vállalat consolidatiójának, szilárd és nyugodt fejlődésének érdekében látszott ezen viszonynak rendezése. De a m. kir. államvasutak pénzügyi érdekei, valamint általánosabb közgazdasági és forgalmi érdekek szempontjából sem látszott czélszerünek a hajózás és a vasutak között az utolsó évek folyamán kifejlődött, nem egészen normális versenyt akkor is fentartani és élesiteni, mikor azon czélok, a melyeknek elérése végett ezen verseny annak idején felvétetett, más utón biztosítva lettek. Minden gyakorlati üzleti indok tehát az »Első cs. és kir. szab. Dnnagczhajózási Társaság«-gal való megállapodás mellett szólt. Ezen megállapodás meg is történt és lényege abban áll, hogy a két hajózási társaság az Aldunán változó járatokkal és egyetértőleg megállapított díjszabásokkal és menetrendekkel, egymást kölcsönösen kiegészítve teljesiti a szolgálatot ugy, hogy a forgalom természetes elosztása a vállalatokra nézve biztosittatik, kiviteli kereskedelmünknek pedig jövőben hetenkint 6, illetőleg legalább 4 rendes járat fog rendelkezésére állani. A forgalom ezen rendezése tekintetében azonban kiemelendőnek tartjuk, hogy az sem a belföldi forgalmat, sem a magyar kiviteli forgalmat nem érinti és túlnyomólag oly viszonylatokra terjed ki, melyekben a hazai közgazdaságnak lényeges érdekei nem szerepelnek, a melyekben tehát indokolt, hogy a m. kir. államvasutak financziális érdekei lehetőleg minden megszorítás nélkül érvényesüljenek. Ezen megállapodások tekintetében egyébként fenn van tartva a revisió joga, a mi lehetővé teszi, hogy e forgalmak jövőben is az alakulandó viszonyok figyelembevételével érdekeinknek megfelelően rendeztessenek. Azon idő lejártáig azonban, a mig ezen megállapodásoknak érvényessége tart, gondoskodás történt arra nézve, hogy a mennyiben a monarchia másik államának államvasutái a magyar hajózási vállalatot díjszabási tekintetben és az átrakodási forgalomban, az ottani hajózással teljesen egyenlő elbánásban részesítenék, a magyar államvasutak a viszonosság elvének megfelelően ugyanily eljárást fognak az »Első csász. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társasággal* szemben követni. Az >EJső cs. és kir. Dunagőzhajózási Társaság«-gal történt megállapodásoknak teljes megvilágítása szempontjából még hangsúlyozni kívánjuk, hogy azok által a magyar királyi államvasutaknak épp úgy, mint a magyar hajózási társulatnak szabad díjképzési joga sem feladva, sem megszorítva nem lett, még azon viszonylatokban és azon árúczikkekre nézve sem, melyekre a megállapodások kiterjednek. Ennélfogva érintetlenül marad az államvasutaknak azon