Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.
Irományszámok - 1892-727. Az „Országos magyar szinész-egyesület és nyugdíjintézet” igazgatótanácsának kérvénye a képviselőházhoz, az 1895. évi állami költségelőirányzat „Rendes kiadások XVI. fejezetének 6. czíme és 9-ik rovat szám alatt” a vidéki szinészet segélyezésére felvett összeg felemelése iránt
727. szám. • 333 Egységes nemzetek államai, Német-, Franczia-, Olasz- és Orosz-, sőt az ugyancsak egy nemzetiségű kisebb államok is, mint Román-, Szerb-, Görög- stb. országok százszorta nagyobb segélyezésben részesitik kevésbbé rendezett és fegyelmezett színészeiket; pedig ezen államok és nemzetek színészei működésükkel csak gyönyörködtetnek és szépművészeti érzékeket fejlesztenek és nem nagyfeüzdelmű nemzeti missiót teljesítenek, mint a magyar színészet. 1.500 színész 39 társulatba csoportosulva, ezek közül 22 társulat nem magyarnyelven beszélő helyeken működik, jobban mondva küzd a magyar nemzet és nyelv ellenségeivel; e harczban az előadó művészet fegyverével lassan-lassan hódit is, de nem oly gyorsan és oly mérvben, a mint az a kitűzött nagy czél elérése tekintetéből kívánatos lenne. Ennek kétségtelen oka az, hogy a nem magyar ajkú vidékeken a mindennapi kenyér megszerzése végett az ott kedveltebb idegen operettek előadásával kell a közönséget színházaikba becsábitani, a helyett, hogy magyar tárgyú történeti daraboknak, olcsó helyárak mellett, sűrűn előadásával és ezen előadások tökéletesbitésével fokozhatnák a magyar nemzeti missió sikerét. Óriási eredményt lehetne elérni ezen a téren, ha a magyar vidéki színészet állami segélyezése csak megközelítőleg is arányba hozatnék a székes fővárosi színészet állami segélyezésével; de a míg a székes főváros ötszázezernyi lakosságára és ezek adózására való tekintetből a budapesti, törvényhatóságilag is segélyezett színházakat az állam évenként majdnem félmillió forinttal segélyezi, addig az országnak tizenöt és félmillió lakossága és ennek megfelelő adózásával szemben a vidéki színészetnek segélyezésére csak 10.000 frt fordittatik. És ez a 10.000 frt is mily módon használtatik fel?! A küzdelemben kifáradt társulat, mint a kiéheztetett hadsereg más helyre, a harcznak újabb terére kell, hogy vonuljon. Ez elvonulás költségeire segélyért kérvényez. A belügyminister, kérvényét az illető vármegyének a küzdhelytől gyakran távol fekvő székhelyén lakó főispánhoz küldi véleményezésre le; ez kiadja az alispánnak, az alispán a főszolgabírónak; ezek visszajelentenek és legjobb esetben három hét múlva a 10.000 frtból leérkezik 100—150 frt. Erre várva, a már kifáradt közönség közönye miatt jövedelem nélküli társulat: háromszor annyi adóssággal terhelte meg magát és küzdelmének újabb terén küzdelme még ádázabb. A kis segélynek ily módoni kiszolgáltatása többet árt, mint használ. Mert ha áll az, hogy: »a ki gyorsan ad, kétszer ad«; áll az is, hogy : »a ki lassan ad, nem is ad«. \ A belügyi kormányzat által jóváhagyott alapszabálylyal szervezett egyesületi kormányzat, mely kötelességéhez híven minden színtársulat működését ellenőrzi, küzdelme nagyságát, bajait, czélzatait ismeri és ennélfogva a gyors segélyezést közvetíthetné, nem vétetik igénybe. Miért nem? Mert ez nem lenne elég bureaucraticus. Vagy talán nem méltó a bizalomra? Akkor miért tartatik fenn, miért engedtetik meg, hogy 300.000 forintnyi vagyont kezeljen és administratiójára miért ad az állam évenkint 5.000 frtot ? Egyébként, ha a 10.000 frtnyi állami segély kiosztása az országos színész-egyesület igazgató-tanácsára bízatnék, ötször-tízszer annyit használna Ugyan, mint eddig, de még sem közelítené meg azt a czélt, a melynek megvalósítása az államnak — most már halaszthatatlan — önmaga iránti szent kötelessége. Ezen ezél az állami költségelőirányzat indokolásában említett rendezés keresztülvitele, helyesebben a magyar vidéki színészet rendezésének tökéletesítése, melyhez mi az országos törvényhozástól kérünk támogatást.
