Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.
Irományszámok - 1892-727. Az „Országos magyar szinész-egyesület és nyugdíjintézet” igazgatótanácsának kérvénye a képviselőházhoz, az 1895. évi állami költségelőirányzat „Rendes kiadások XVI. fejezetének 6. czíme és 9-ik rovat szám alatt” a vidéki szinészet segélyezésére felvett összeg felemelése iránt
334 727. szám. Mely országos czél, vagy intézmény volt rendezhető megfelelő állami segélyezés nélkül ?'.".' « Minden intézménynél épen a rendezés, vagy annak tökéletesbitése igényelte az állami segélyezést nagyobb mérvben; a rendezett viszonyok fentartása már természetszerűen kevésbbé igényel segélyezést. Csak a mjssiónarius vidéki szinészet segélyezése kérdésében előfeltétel a rendezés létrejötte, mig más intézményeknél a segélyezés képezi előfeltételét a rendezésnek. Még a fővárosi színházak, különösen a nemzeti színház és a m. kir. operaház segélyezése is több esetben azon indokolással fokoztatott az állami költségvetésben, hogy viszonyaik rendezhetők legyenek. Miért használtatik ez az indok a magyar vidéki szinészet segélyezése kérdésében megfordítva ? Talán azért, mert a székes fővárosi színházak nem küzdenek idegen ajkú közönség közönyével, sőt be sem képesek fogadni a színházakba vágyó közönséget. A nemzetiségi vidékeken működő színtársulatok pedig a legnagyobb nélkülözésektől csaknem kimerülve vergődnek, hogy a magyar nyelvnek, a magyar állami eszmének híveket hódítsanak. Bizonyára azon osztó igazság példája alapján, mely szerint a költségvetésben a székes főváros félmillió lakosságának előadó művészeti élvezetére félmillió állami segélyezés vétetik előirányzatba, az ország többi, csaknem felében idegen ajkú 15 és fél millió lakosságának ugyanazon műélvezetére, helyesebben a magyar nyelv- és állameszmével kibékitésének előmozdítására pedig 10.000 frt mint elégséges összeg tüntettetik fel. Lássuk az arányt világosabban, számtételekben: A fővárosi színházaknak juttatott állami segélyből a székes főváros minden lakosára fejenként 1 frt, minden előadó művészre fejenként 2.000 frt; a vidéki szinészet állami segélyezésére felvett összegből az ország vidéki lakosaira fejenként 3 /á-rész krajczár, mindenik előadó művészre 6 frt 1272 ki*. Ez az aránytalanság nem okolható meg, mit igazol az is, hogy mig a költségvetési előirányzat indokolásában a 10.000 frt elégségesnek mondatik, a Dárda német ajkú községben működött egyik*színigazgató segély irántikérelmére folyó évi szeptember hó 14 én 75.641/VIIb. szám alatt kelt belügyministeri leiratban a segély megadása a rendelkezésre álló összeg csekély voltával indokoltatott. Mélyen tisztelt Képviselőház! Azt hiszszük, a fentiekben kimutattuk a jövő évi állami költségvetés reánk vonatkozó része indokolásának tarthatatlanságát; most még csak azt kívánjuk igazolni, hogy a vidéki magyar szinészet részére előirányzatba vett összeg felemelését nem kitűzött czél nélkül, vagy az úgynevezett kóbor színtársulatok helyzetének könnyebbitésére, hanem épen a kóborlások megszüntetésére, a vidéki szinészet rendezésének tökéletesítésére kérjük. Az országot, színi kerületekbe osztani és ezen kerületek közönségét magasabb színvonalon álló műigényeknek is megfelelően szervezendő színtársulatok előadásaihoz juttatni kívánjuk. Az e végből kidolgozott tervezetet idecsatoltan bemutatjuk. Ezen tervezetből méltóztatik látni, hogy a vidéki magyar színészet állami segélyezésére előirányzatba vett ;összegnek 120.0Q0 frtra felemelésével mily rendezett viszonyokat lehet teremteni.
