Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.

Irományszámok - 1892-710. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1895. évi állami költségvetésről

182 710. szám. nem hunyhatunk ugyan és másfelől a kulturális, közgazdasági, forgalmi és más közszolgálati kiadások növekedésével a nemzeti élet fejlődését is összeköttetésben látjuk; de mindazonáltal nem szabad megfeledkeznünk államháztartásunk egyensúlya megzavarásának, hasonló nemes okokra visszavihető történetéről és azon tényekről sem, melyek mostani pénzügyi és közgazdasági helyzetünkbe bejátszanak. Tény ugyanis, hogy az igényeket az állammal szemben nemcsak a valódi szükség, de pénzügyeink kedvező helyzete is fokozta. Pedig ennek kedvező voltára nemcsak az adók kedvező eredménye és ezen eredmény állandó tényezői gyakoroltak befolyást, hanem a pénztári készleteknek más forrásokból származó lényeges és átmeneti természetű szaporodása is, milyen egyfelől a nagy államadóssági conversio fölösleget adó eredménye (mi azonban a valutarendezésre van le kötve), másfelől a vizszabályozó társulatok kölcsöneinek — conversio folytán történő — visszafizetése. Ezek sem jövedelmeknek nem tekinthetők, sem nem olyanok, hogy ezentúl az állampénztárba nagyobb összegeket szolgáltassanak, sem az adóeredmények a jelenlegi gazdasági helyzetben, mikor némely termelési ágak az árviszonyok, nemzetközi verseny és más körülmények folytán, erősen meg vannak támadva, nem mind olyanok, (mert a nemzetgazdasági helyzettel, fogyasztással és forgalommal közvetlenebb összeköttetésben állanak) hogy azok emelkedésére, sőt még jelenlegi eredményére is a jövőben bizton számithatnánk. Ilyen múlékony vagy változó tényezőkre állandóan berendezni államháztartásunkat, sőt azok nagymértékű fejlődéséhez kötni igényeink fokozását, hiba lenne. Ha ezen lények és aggodalmak figyelembevétele mellett is, az előirányzat kiadásait változatlanul ajánljuk elfogadásra; ezt a figyelmeztető óvás mellett teszszük azért, hogy az állami feladatok teljesítése az eddiginél nagyobb mértékben és — a közszolgáltatások, kulturális kiadások tekintetében — szélesebb téren, nagyobb termékenyitő erővel eszközölhető legyen; mert a nemzetgazdasági és politikai nehézségek legyőzésére a nemzetnek igy több ereje és öntevékenységének, szorgalmának, önbizalmának (mikre nagy szükség van) kifejtésére több alkalma és támasza lesz. De azt hisszük, hogy — bármennyire kívánatos — e téren tovább menni, az állam terhére és az adózók helyzetére való tekintetből, ez idő szerint csakugyan nem lehet. Annál kevésbbé, mert az 1895. évi állami költségvetés még nem is meriti ki azon kiadásokat, melyekkel az állam a nemzetgazdaság szolgálatában áll. A t. képviselőház előtt van egy törvényjavaslat a »pénztári készletekről«, mely számot ad azon nagy összegekről, melyek költségvetésen kivül fordíttattak állattenyésztésünkre, vasúti, vizi építkezésekre és felszerelésekre és most is még 10 milliónyi összeg van ugyané forrásból a kereskedelmi és földmívelési ministerek rendelkezésére bocsátva, az 1894. és 1895. években, hasonló czélokia való felhasználásra. De egyúttal ezzel bezáródik e rendkívüli forrás, melyből jelentékeny kiadások, főleg hasznos beruházások eszközöltettek. Épen ezért, ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a költségvetésen kivül minden költekezés és főleg egyes tárczák nagyobb megterheltetése, az államháztartás rendje érdekében lehetőleg elkerültessék. A bevételek előirányzatának jellemzésére csak azt emiitjük fel, hogy az szorosan az 1893. évi zárszámadásokra és a folyó évi tényleges eredményekre van fektetve; sőt több millióval marad a legjelentékenyebb jövedelmi ágakban (egyenes, fogyasztási adók, bélyeg-, illeték- és dohányjövedék bevételében) a tényleges eredményeken alól. De ezen módja az előirányzatnak, főleg mostani helyzetünkben, szükséges, mert ha az államháztartás egyensúlyát illúzióknak áldozatul dobni nem akarjuk, akkor nem számithatunk minden körülmények közt a bevételek olyan kedvező fejlődésére, milyennek az 1892. és 1893. évek eredményeiben tanúi voltunk és minek köszönhetjük részben a pénztári készletek növekedését is. Már is mutatkozik a fogyasztás csökkenése a sónál és bevételi apadás az italmérési adónál és a gazdasági helyzet rosszabbulása, vagy csak a jelenlegi állapotnak húzamosb ideig változatlan maradása is, csökkenést, vagy a fejlődés megállását idézheti elő: az adókban és a forgalomban, tehát az államvasutak jövedelmezőségében is. Pedig ezek most jelentékeny tényezői a