Képviselőházi irományok, 1892. XXI. kötet • 653-689. , LXIII-XCV. sz.

Irományszámok - 1892-657. A közgazdasági bizottság jelentése, „az Oroszországgal 1894. évi május hó 18/6-án kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

657. szám. *?i A jelen egyezmény azt is biztosítja számunkra s gabonavámjaink — követelt s megadott időhatárhoz kötött — lekötése ellenében nemcsak minimális, de a Franczia- és Németországnak együtt és külön-külön engedélyezett szerződéses vámtételek élvezetébe is helyez. Ezzel szemben részünkre szintén leköti a szerződés tartamára a Németországnak engedélyezett s a törvényjavaslathoz mellékelt A) tarifában felsorolt vámtételeket. Az orosz piaczhoz való közelségünknél fogva tehát egyenrangú versenyre kelhetünk valamennyi oda törekvő állammal s ebben sem Ausztria, sem Németország nem fog túlszárnyalhatni, kivált mihelyt a Vaskapu akadályainak elhárításával mi jutunk az Oroszországba vezető hajózási — legolcsóbb. kereskedelmi út birtokába. Ha iparunkat, melyre legkivált nyerstermelésünk érdekében szükségünk V", fejleszteni akarjuk, akkor új — még el nem foglalt — piaczokat kell részére felkeresnünk. Itthon a már is minden tért elfoglalt s fejlett osztrák iparral szemben mi saját iparunkat csak mesterséges támogatással s eszközök segélyével vihetjük előbbre; oly más államok ipara által még el nem foglalt — piaczokon tehát, milyen az orosz is, újból, egyszerre életre kelő iparunk sikerrel fog versenyre léphetni, különösen miután előreláthatólag jelenleg még sem az osztrák, sem a német ipar nincs úgy berendezve, hogy az orosz piacz iparczikk«szükségletét már most azonnal s teljes mérvben fedezhesse. Ez képezi a közgazdasági bizottság azon véleményének indokát, hogy az orosz vámszerződés megkötése következményeként hazánkban sok iparág meghonosítása s továbbfejlesztése lesz lehető. De ha mindezen várakozásainkban csalódnánk is, kárt ez egyezményből semmikép nem vallhaturlk, mert sem a Szerbia, Olaszország s Romániának nyújtott vám- és határvámkedvezmények Oroszországot meg nem illetik, sem pedig az állategészségügyi rendszabályok független alkalmazásáról le nem mondtunk. Lehetséges, hogy csak Ausztria ipara fog ott tért foglalhatni s abból hasznot, gazdagságot meríteni, mi pedig nem. De lehet-e ez ok arra, hogy mi e reánk semmikép nem veszteséges és veszélyes egyezményhez hozzá ne járuljunk, csak mert általa a Monarchia másik állama gyarapodik erőben, jólétben? Ne örüljünk-e inkább azon, hogy az állam, melynek ereje államjogi és szövetségi kapcsolatunknál fogva a mi erőnk is, ebben öi vendetesen, — mert nem a mi rovásunkra — gyarapodik? Azt hiszszük, hogy helyesen és czélszerűen cselekszik a ház, ha a jelen egyezményt az előadottak s ezenfelül a hozzá fűződő külpolitikai tekinteteknél fogva is elfogadja s beczikkelyezi, mert észszerűnek kell jeleznünk az oly politikát, mely megragad minden alkalmat, hogy az államok közti közbékét feszélyezhető minden elemet kiküszöböljön s ellenkezőleg minden, a közbékét öregbíteni alkalmas elemet adoptáljon, természetesen csak úgy és akkor, ha ez által állami és közgazdasági érdekeink kárt nem szenvednek. Miután ily veszélyt a jelen egyezményben a közgazdasági bizottság nem, ellenben előnyöket hazánkra nézve bőven lát, a törvényjavaslatot a tisztelt képviselőháznak elfogadásra ajánlja. Kelt Budapesten, 1894. évi június hó 13-án. Gróf Andrdssy Tivadar $. k., Görgey Béla «.,&., a közgazdasági bizottság elnöke. a közgazdasági bizottság előadója.