Képviselőházi irományok, 1892. XXI. kötet • 653-689. , LXIII-XCV. sz.
Irományszámok - 1892-658. A mentelmi bizottság jelentése, sajtó utján elkövetett rágalmazással vádolt Horváth Gyula orsz. képviselő mentelmi ügyében
22 658. szám. 638. szám. A mentelmi bizottság jelentése/ sajtó utján elkövetett rágalmazással vádolt Horváth Gyula orsz. képviselő mentelmi ügyében. A budapesti kerületi kir. sajtóügyi vizsgáló bitó f. évi február hó 3-áu 58.953. btő. szám alatt kelt felterjesztésében sajtó utján elkövetett rágalmazással vádolt Horváth Gyula orsz. képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri a t. Háztól. A bűnügyi feljelentést Papp János g. katli. esperes-plébános, bokszegi lakos tette Horváth Gyula országgyűlési képviselő, a »Magyar Hirlap« főszerkesztője és Márkus Miksa, a. » Magyar Hirlap« belmunkatársa ellen, a »Magyai Hirlap« czi'mü napilap 1893. évi 257., 258., 259. és 260. számaiban foglalt következő állitások és kifejezések alapján: (0 Felsége a király vonata ellen Bokszeg határában mnlt évi szeptember havában állítólag- inegkisérlett vasúti merényié, tárgyában megjelent közleményekben róla a következő rágalmak tétettek közzé): A »Magyar Hirlap« 1893. évi 257. számában, »Nem történt semmi« czím alatt Horváth Gyula aláírással: »Nem történt semmi —- csak a bokszegi pópa templomi szent beszédében e hónap 6-án arról elmélkedett, hogy a királyt Borossebesre vivő vonatot fel lehetne tartóztatni.« »Nem történt semmi, csak arról elmélkedtek a hivek, hogy a Pável püspökön esett sérelem igy megtorlást találna rövid uton.« »Nem történt semmi, csak a román nép a pópák szent beszédeitől ugy elveszítette a fejét, hogy nem találta meg, mig a király ott időzött, ünneplő ruháját a ruhás ládában.« Ezen czikk után közvetlenül »Az első hir« czím alatt: »Ime megmutatták as? oláhok az ő igaz loyalitásukat, megmutatták, mennyire szeretik azt a császárt, a kihez deputatióba mentek.« »Meg akarták gyalázni az ország földjét egy oly cselekedettel, a melyhez foghatót nem látott e haza a legkétségbeesettebb napokban, a legabsolutabbabsolutismus idején sem. Felemelték szentségtörő kezüket a . . .«. »De eltanultak egyik szövetségesüktől valamit, a mi mindig undor volt a magyar lelkének, eltanulták tőlük azt, a mi most 2 éve történt, 1891. szeptember 30-án Csehországban Rosenthal közelében.« Közvetlenül ez után »Popu Juon« czím alatt: »Papp János, oláhosan Popu Juon Bokszeg község pópája. A község nevét meglehetősen ismerik az országban azokról az erőszakosságokról, orgyilkosságokról, a melyek ott nemrégiben mindennaposak voltak. De Popu Juon neve csak ezentúl lesz hirhedetté. Vasárnap, szept. 3-án az oláh hivek a rendes szokás szerint összegyülekeztek a templomban és Popu Juon lelkész prédikált nekik a császár-látogatásról. Elmondta nekik, hogy a vidékre érkezik Ferencz József császár. De nem az ő császárjuk. A vidékre jön az a császár, a ki nyugodtan tűri, miként nyomják el az átkozott magyarok a román népet; a ki nem engedi meg, hogy az oláhok egyesüljenek az ő testvéreikkel, a kik a hegyeken túl laknak, és azokkal együtt nagy, hatalmas nemzetet alkothassanak a Tiszától a Fekete tengerig. Hát ezért ne is örüljenek a Románok a császár jövetelének, mert a császár nem kegyes ural-
