Képviselőházi irományok, 1892. XX. kötet • 619-652. sz.
Irományszámok - 1892-634. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az állami anyakönyvekről” szóló törvényjavaslat tárgyában
634. szám. 7S Ezen szempontból kiindulva, kötelességének ismerte az igazságügyi bizottság, hogy a megalkotandó szervezet alapelveit tüzetes vizsgálatnak vesse alá, annak meghatározása okából, vájjon azok az anyakönyvvezetői teendők lényeges változása folytán egyik vagy másik irányban nem igényelnek e kiegészítést avagy változtatást 1 Mielőtt a bizottság e tekintetben véleményét és erre vonatkozó tárgyalásainak eredményét a t. Ház elé terjesztené, szükségesnek tartja annak kiemelését, hogy teljes mérvben helyesli azon egyházpolitikai elveket, a melyek az állami anyakönyvekről szóló ministeri javaslatot eredményezték. Teljes mérvben elismeri a bizottság azon indokok döntő voltát, a melyek még a felekezeti házasságjogi rendszerek mellett is és azokkal összhangban az állami anyakönyvek behozatalát elodázhatlan és halasztást nem tűrő állami feladatnak tekintik. »A házassági jogrók szóló törvényjavaslat értelmében az anyakönyvvezető mint polgári tisztviselő jár el. Mint ilyen a házasságok kihirdetését eszközli, a házasságkötésnél közreműködik és az előtte megkötött, az általa vezetett anyakönyvben nyilvántartja és tanúsítja. Ha a ministeri javaslatban meghatározott hatáskört szembeállítjuk azzal a hatáskörrel, a mely a »házassági jogról« szóló törvényjavaslat értelmében az anyakönyvvezetőt meg fogja illetni, ugy kétségtelen, hogy e két hatáskör között lényeges változás van. Mert ha az anyakönyvvezetői teendőket fontosságuknál fogva egymás mellé állítjuk, ugy az a teendő, a melyet az anyakönyvvezető mint polgári tisztviselő kifejteni hivatva van, nemcsak lényegesen eltér attól a teendőtől, a mely a születések és halálozások nyilvántartásában és tanúsításában áll, hanem fontosságban is fölülmúlja ezen utóbbi teendőket. A javaslat, illetve az abban foglalt szervezet helyességének megítélésénél döntő ismérv az, vájjon az az anyakönyvvezetők változott hatáskörének megfelel-e s maga a hatáskör kiterjesztése mily irányú intézkedéseket kivan meg. Mert bármely szervezet megállapításánál az a mérvadó, hogy mily hatáskörrel ruháztatnak fel az elsőfokú hatóságok. Az elsőfokú hatóságok megállapításánál pedig döntő, mily természetűek azok a teendők, a melyeknek ellátására hivatvák; mily személyes tulajdonságokat, a képesítésnek mily mértékét kell megkívánni, hogy a teendők kellő ellátása biztosítva legyen. Végül a teendők természete, az azokhoz fűződő érdek szolgáltatja azt az alapot, a melyből az elsőfokú hatóságok területi körének megállapításánál ki kell indulni. A ministeri javaslat, szem előtt tartva azt a hatáskört, a mely abban meg van állapítva, z anya könyvvezetői teendőket a személyek két körére véli ruházandónak. Még pedig első sorban a 7. §-ban megnevezett közigazgatási tisztviselőkre, másod sorban pedig hivatali kötelékben nem álló más egyénekre, a kiknek képesítését a javaslat 8. §-a állapítja meg. A kérdés immár az: vájjon az anyakönyvvezetőnek az a hatásköre, a melyet az igazságügyi bizottság a megfelelő szakaszokban megállapított, a ministeri javaslat fentemiitett intézkedéseiben kielégitő megoldást nyert-e? Ugy a ministeri javaslat, mint pedig a közigazgatási bizottság abból a helyes elvből indult ki, hogy a szervezetet a szűkebb hatáskör mellett is akkép kell megállapítani, hogy a házassági jognak megalkotása és az anyakönyvvezető hatáskörének avval járó kiterjesztése lényeges szervezeti változásokat ne idézzen elő. A 7-ik §-ban felsorolt közigazgatási tisztviselők tekintetében alig merülhet fel nézeteltérés, hogy azok ugy képesítésüknél, mint hivatali állásuknál fogva és azon közbizalom folytán, a mely ezen állásokat kiséri, rendszerint alkalmasak arra, hogy az anyakönyvvezetőnek kiterjedt hatásköre reájuk ruházható legyen. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XX. KÖTET. 10
