Képviselőházi irományok, 1892. XX. kötet • 619-652. sz.

Irományszámok - 1892-637. Törvényjavaslat, a törvénykezési bélegekre és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módositásáról és kiegészitéséről

637. szám. B9 A felebbezési illeték ugy, mint eddig, arra az alapelvre van fektetve, hogy a felebbezéstöl bizonyos értékhatárig ugyanannyi illeték fizettessék, mint a mennyi az ítélettől lerovandó. Tekintettel azonban arra, hogy a 9. §. szerint a bélyegjegyekben fizetendő állandó Ítéleti illetékre nézve az értékhatár kiterjesztetik, a felebbezésekre meghatározott eddigi illetéktételt is megfelelően módosítani kellett. A módosításban foglalt némi illeték-felemelés lényegesen enyhítve van az által, hogy javaslatom szerint ezentúlra a felebbezési illeték kifejezetten csakis a felebbvitel tárgyának értéke szerint fizetendő. Új rendelkezés ebben a szakaszban az, hogy a felülvizsgálati kérelemtől a sommás eljárásban és a másodfokú Ítélet elleni felebbezéstöl a rendes eljárásban mint ismételt, illetve kivételes jogorvoslatoktól » rendes felebbezési illeték egy Ötödrészével magasabb bélyegilleték jár. Ennek ellenében hatályon kivül helyezendönek véltem az 1873 : IX. t.-cz. 5. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint a két egybehangzó ítélet ellen beadott felebbezés a rendes bélyegilleték kétszeres összege alá esett. A felfoíyamodványoktól járó bélyegilletéket főleg igazságügyi érdekek szempontjából szintén módosítani, illetőleg felemelni javaslom azokra az esetekre nézve, melyekben a felfolyamodás a felsőbb bíróság végzése ellen, illetve ismételve vétetik igénybe. 22. §-hoz. A felebbvitel ntán járó bélyegilleték lerovási módjának szabályozásáról intézkedő szakaszban ki kellett mondani azt, hogy a felebbvitel visszavonása sem ni körülmények között nem ad igényt a bélyegilleték visszatérítésére. A felébb viteltől járó bélyegilleték ugyanis — a mennyiben az Írásban történik —ezentúlra is megmarad, mint beadványi illeték, a mely a beadvány benyújtásával válik esedékessé. Ehhez képest a szóbeli bejelentésekre nézve is azt az elvet kell fentartani, hogy az attól járó bélyegilleték esedékessége tekintetében a bejelentés ténye és időpontja irányadó. Másfelöl igen nehéz azt a határt megvonni, melyen belül a felebbvitel visszavonásánál vagy tárgyalás nélküli visszautasításánál az illeték-visszatérités összhangzásban a perrendtartással engedélyezhető volna. Erre annál is inkább figyelemmel kellett lennem, mert a jogszolgáltatás érdekében kétségkívül kívánatos, hogy a felek a bélyegköltség tekintetéből is a lehetőségig visszatartassanak a kellően meg nem fontolt felebbvitelektől. Teljesen indokoltnak mutatkozik ehhez képest általánosságban azt kimondani, hogy a felebbviteli illeték abból az okból, hogy a felebbvitel tárgyalás alá nem vétetett, semmi körülmények között nem téríttetik vissza. Ez az elv egyébként az illetékszabályok kapcsolatos rendelkezései szellemében eddig is mindig fentartatott, s ennek különös kimondása által csakis a gyakrabban s főleg az 1873. évi IX. t.-ez. 6. §-a tekintetéből felmerült kételyek elhárítását vettem czélba. 23. §-hoz. Indokoltnak tartom, hogy a felebbezéshez vagy felülvizsgálati kérelemhez való csatlakozástól, tekintettel annak joghatályára, csakis abban az esetben járjon a rendes felebbviteli bélyegilleték, ha a csatlakozás önálló felebbezésnek vagy felülvizsgálati kérelemnek tekintendő. Ellenben egyéb esetekre nézve a fiscalis érdek háttérbe szorításával csupán a rendes beadványi bélyegilletéket vélem követelhetőnek. KÉPVH, IROMÁNY. 1892—97. XX. KÖTET. 17