Képviselőházi irományok, 1892. XX. kötet • 619-652. sz.
Irományszámok - 1892-637. Törvényjavaslat, a törvénykezési bélegekre és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módositásáról és kiegészitéséről
637. szám. 127 A jelentékenyebb felemelés kétségkívül az 500 írtról Í.000 frtig terjedő fokozatban mutatkozik, de nem a felállított új skálához, hanem csakis az eddigi rendelkezésekhez képest. Ez tehát csak relatív megterheltetés, mely bármely más új skála felállításánál is alig lett volna elkerülhető. Igaz ugyan, hogy a javaslatba hozott új skála is némi aránytalanságot foglal magában a kisebb perérték hátrányára. De ez az aránytalanság már eddig is fenforgott, a mennyiben eddig már 800 frttól kezdve csak l°/o volt fizetendő, holott a kisebb perérték, különösen az 50 — %Q0 frtig terjedő fokozatban többre mint 4°/o-ra rúgott. Ez a különbség, mely a kisebb perérték hátrányára már eddig is feuforgott, az új skála szerint az által lesz némileg kiegyenlítve, hogy a kisebb perértékek utáni tételt változatlanul hagytam, sőt, a mint említem, az egyik fokozatban le is szállítottam, mig a nagyobb perértékek illetéktételét 2.500 frtig az eddiginél valamivel magasabb mérvben állapítottam meg. Oly javaslatot nem tehettem, mely a kisebb éé nagyobb perérték illetéktételébeu mutatkozó aránytalanságot teljesen megszüntetné, minthogy a kisebb perérték eddigi illetéktételeinek általános leszállítása túlságos pénzügyi koczkázattal járna. Egyébként a javaslat szerint fizetendő ítéleti illeték összege még távolról sem lesz oly magas, a milyen az ítéletek után más elsőrendű államokban szedetik. A javaslat szerint a bélyegjegyekben fizetendő állandó fix illetéktétel 500 fittől kezdve a perértéknek alig 1 — í L /i százalékát teszi ki, holott p. o. Németországban a törvénykezési eljárásra nézve törvényileg megállapított teljes illetéktétel, mely az ítéletnél s azonfelül a peres eljárás egyes mozzanatainál majd egészben, majd részben ismételve alkalmaztatik, a perértéknek S 1 /^ — 5 százalékára rúg. Francziaországban a törvénykezési illeték a legújabb időben reformon ment keresztül, melynek épen az volt a ezé Íja, hogy az illetékeknek eddigi túlzottságát megszüntesse. De az ebből a szempontból foganatosított reform daczára a megállapított ítéleti illetéktétel mégis egész 3°/o-ig emelkedik s e mellett bizonyos taxatíve felsorolt esetekre nézve minimumok vannak megállapítva, melyeken alól nem szabható meg az illeték. ÍO. §-hoz. Ebben a szakaszban azt a lényeges újítást hozom javaslatba, hogy az állandó ítéleti bélyegilletéket ezentúlra rendszerint felperes tartozzék teljes összegben leróvni. A váltótörvényszéki sommás végzésektől a bélyeg- és illetékszabályok értelmében, — a kisebb polgári peres ügyekben hozott ítéletektől pedig a törvényhozás felhatalmazása alapján történt szabályozásnak megfelelően már eddig is egyedül felperes tartozott a szabályszerű állandó ítéleti bélyegilletéket viselni. És ez teljesen indokolt is. Egyrészt egyszerűsítés szempontjából és abból az okból, hogy a jogosan perlekedő felperes bélyegkiadása a perköltség bírói megállapításánál amúgy is figyelembe vétetik, másrészt abból a szempontból, hogy az a fél vkelje az elsőfokú Ítélettől lerovandó illetéket, a ki annak meghozatala végett a bíróságot keresete folytán igénybe veszi. Ezek a szempontok — a kiszabás mellett vagyis a végérvényes Ítélettől utólag fizetendő illetéknél már kevésbbé lehetnek irányadók, s azért az ily illetékekre nézve ezentúlra is érvényben rairadnak az illetékszabályok eddigi határozmányai, melyek szerint az utólagosan követelt ítéleti illetéket a peres felek abban az arányban tartoznak fizetni, a minőben a perköltségek viselésében elmarasztaltatnak. 11. §-hoz. Ez a §. lényegében ugyanazon rendelkezéseket tartalmazza, melyek az 1873. évi IX. törvényezikk 8. §-ában foglaltattak, azzal a különbséggel azonban, hogy a 2500 frtnyi per-
