Képviselőházi irományok, 1892. XVIII. kötet • 590-593. sz.
Irományszámok - 1892-592. Törvényjavaslat a Spanyolországgal 1893. évi deczember hó 8-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről
46 592; szám. által a gabonanemüek és egyéb árúk bevilelére nézve fennállott tilalom megszenteltetett, a lobogó szerinti különbözeti vámok legnagyobb részének az 1872-ig tartó átmeneti időn túl leendő eltörlése kimondatott, a korábbi prohibitiv vámok nagyobb része leszállittatott és megállapittatott, hogy azon tarifatételek — mint pl. a gabonanemüek és liszt vámja — melyek az érték 15°/o-át felülhaladják, 1875. julius l-lől kezdve egyszerre az érték l5°/o-ára fognak mérsékelteim, mig azon tételek, melyek az érték 20°/o-ánál is magasabbak, 1875. julius 1-től 1881. julius l-ig fokozatosan három részletben a 15% maximális tételre le fognak szállíttatni. Spanyolország vámrendszerének ezen szabadelvűbb iránya lehetővé tevén a szerződéses vámpolitikára való áttérést és nemzetközi kereskedelmi viszonyainak a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi szabadság elvei szerint való szabályozását, ezt a kedvező fordulatot az osztrák-magyar monarchia is felhasználta arra, hogy Spanyolországgal kereskedelmi és vámszerződé^t kössön Az ezen alapon 1870. évi márczius 24 én kötött s az~i871: XLIV. tczikkbe iktatott szerződésünk értelmében nemcsak a legnagyobb kedvezménynek a vámok tekintetében is úgy vizén, mint szárazon kölcsönös alkalmazása biztosíttatott, hanem egyszersmind kiköttetett, hogy a monarchiának akkor érvényben állott szerződéses vámtarifái ugy tekintendők, mintha a szerződésben benfoglaltatnának, másrészt pedig az 1869. évi julius 12-iki spanyol váratarifa a szerződésbe, annak kiegészítő részekép felvétetett, úgy, hogy az a szerződés tartama alatt (1877. végéig) velünk szemben felemelhető nem lett volna. Ezen szabadelvűbb irány azonban nem sokáig tartotta magát és midőn azon időpont (1875. julius 1.) közeledett, a melytől kezdve a szerződés értelmében a spanyol vámtarifa bizonyos tételei leszállitandók lettek volna, a spanyol kormány kijelentette, hogy az évek óta tartó belvillongások által okozott zilált pénzügyi helyzetre való tekintettel, a vámmérséklésekre vonatkozólag elvállalt kötelezettségének eleget tenni nem képes és tárgyalásba bocsátkozott az iránt, hogy a szerződésben biztosított egyéb kedvezmények változatlan fentsrtása melleit a vámreformok 10 évre való elhalasztásába egyezünk bele. Fel kell itt említenem, hogy az 1870. márczius 24-iki kereskedelmi szerződésünk tartama a szerződés XXV. czikkében 1877. deczember utolsó napjáig volt ugyan megállapítva, de a spanyol törvényhozás által a szerződés elfogadásakor kifejezett kívánsághoz képest, a többi szerződéses államok példájára az 1870. évi augusztus hó 3-án pótlólag kiállított s az 1871 : XLIV. törvényczikkbe a szerződéssel együtt beiktatott nyilatkozatban mi is beleegyeztünk abba, hogy a szerződés egy évi felmondás mellett bármikor hatályon kívül helyezhető vagy átvizsgálható legyen. Minthogy tehát Spanyolország ezen szerződéses jogának érvényesítése esetén fentebbi kívánságával különben is czélt ért volna, a többi hasonló helyzetben levő külhatalmakkal együtt számoltunk a kényszerítő viszonyok követelményeivel és arra irányoztuk figyelmünket, hogy legalább a szerződés egyéb előnyei biztositlassanak továbbra is kereskedelmünk számára. A magyar kormány a tárgyalások folyamán ugyan megkísérelte, hogy Spanyolországtói legalább a gabonanemüek és liszt vámjának leszállítását kieszközölje, de végre is csak annyi volt elérhető, hogy az 1875. évi június hó 17-én kötött pótegyezményben Spanyolország a vámmérsékléseknek 1885. évi julius hó 1-éig való elhalasztásához adott hozzájárulásunk ellenében beleegyezett kölcsönösen abba, hogy az osztrák-magyar monarchia is az 1870-iki szerződés értelmében megkötött szerződéses tarifáit, ha ezt ipari érdekei ugy kívánnák, Spanyolországnak továbbra is a legnagyobb kedvezményben való részesitése mellett megváltoztathassa. Ezen 1875. évi november hó 5-én az országgyűlés elé terjesztett s általa el is fogadott pótegyezmény azonban az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok törvényhozása által tárgyalás alá nem vétetvén, legfelsőbb szentesítés alá nem volt terjeszthető s ennélfogva törvényerőre nem emelkedett.
