Képviselőházi irományok, 1892. XVIII. kötet • 590-593. sz.

Irományszámok - 1892-592. Törvényjavaslat a Spanyolországgal 1893. évi deczember hó 8-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről

59S. szám, 4I> Melléklet az 592. sgámú irományhoz. Indokolás, „a Spanyolországgal 1893. évi deczember hó 8-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beezikkelyezésóről" szóló törvényjavaslathoz. Spanyolországhoz valő kereskedelmi viszonyaink legutóbb az 1880. évi június hó 3-án kötött (1881 :XVI. t.-cz.) és az 1887. évi deczember hó 27-én létrejött egyezmény (1888: XXX. t.-cz.) állal meghosszabbított kereskedelmi és hajózási szerződés alapján voltak rendezve. Ezen szerződés Spanyolország részéről 1892. évi február hó 1-ére felmondatván, ezen időponttól kezdve, miután egy ujabb kereskedelmi szerződés megkötése iránt megindított tárgyalások eredményre való kilátást egyelőre nem ígértek, Spanyolországgal való forgalmunk szabályozásánál ideiglenes állapottal kellett beérnünk, mely az 1891:XL1L, illetve 1892: XXXI. és 1893: XXXVIII. t.-czikkel nyert felhatalmazás alapján létesittetvén, abban állott, hogy az 1892. évi február hó 1-én lejárt tarifaszerződésünk az 1892. évi január hó 29-én kötött s a ministeriumnak 1892. évi február hó 16-án kelt rendeletével a »Budapesti Közlöny« 1892. évi február hő 16-iki 37. számában közzétett kereskedelmi és hajózási egyezmény által 1892. évi június hó 30-áig való hatálylyal meghosszabbíttatott, ugy, hogy a meghosszabbítási idő lejártáig a szeszvám kivételével az 1892. évi február hó l-ig érvényben volt spanyol szerződéses vámtarifának élvezetében megmaradtunk. 1892. évi július hó í-jétől kezdve pedig a Spanyolországba bevitt termékeink az 1892. évi február hó 1-én életbelépett spanyol autonóm vámtarifának a többi szerződéses államokkal szemben is alkalmazott minimális tételei szerint vámkezeltettek. Viszont az osztrák-magyar vámterületre behozott spanyol származású árúk a fentebb emiitett'felhatalmazási törvények alapján és az e tekintetben első izben 1892. évi február hó 5-én kibocsátott rendeletben foglalt határozatokhoz képest a legnagyobb kedvezmény szerinti bánásmódban részesittettek. A viszonyok ezen alakulására nézve a következőket van szerencsém előadni. Spanyolország tudvalevőleg csakis 1869-ben szakított a prohibitiv vámrendszerrel. Még az 1862. vámtörvény szerint, habár az már némileg lépést jelez a szabadelvűbb irány felé és több üdvös reformot, mint pl. az értékvámoknak specifikus vámokká, még pedig a métermérték alapján való átváltoztatását igen számos czikk, mint pl. a búza, rozs, árpa, zab, tengeri és liszt bevitele meg volt tiltva. Azonkivül a legtöbb czikkre nézve, ha azok nem spanyol lobogó alatt, vagy a szárazföldi határon vitettek be, 20°/o-nyi, sőt annál magasabb különbözeti vámpótlékok voltak megállapítva. Ezzel szemben az 1869. július 12-iki vámtarifa