Képviselőházi irományok, 1892. XVII. kötet • 551-589. , XLI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-563. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, „az örökösödési eljárásról” szóló törvényjavaslat tárgyában

274 563. szám. Kétségtelen, hogy az iratok áttételét eszkőziő járásbíróság intézkedéseinek csak ideig­lenes jellege van, s mint ilyenek nem praejudikálnak az örökösödési eljárásra illetékes bíró­ságnak abban, hogy ez önállóan tegye meg a hagyaték rendezése, s főleg a hagyatéki vagyon rendszeres biztosítása és kezelése szempontjából szükséges rendelkezéseket. A ki tehát a haláleset-felvételt elintéző, de a további eljárásra nem illetékes bíróság intézkedése által sértve érzi magát, módot találhat, hogy sérelme orvoslását az örökösödési eljárásra illetékes bíróságnál keresse, a nélkül, hogy attól kellene tartania, hogy az előkészítő eljárás fejleményei e részben akadályul fognak szolgálni. Nincs tehát semmi ok, hogy az örökösödési eljárásra nem illetékes bíróságnak előzetes intézkedéseivel és végzéseivel szemben a felebbvitel megenged­tessék, s ez által a hagyatéki ügy lebonyolítása késedelmet szenvedjen. A 23. §.-hoz (m. j. 23. §.). Ezen §. második bekezdése egyszerű áthelyezése a m. j. 4. § ának második bekezdé­sében foglalt, ide jobban illő rendelkezésnek. A 25. §.-hoz (m. j. 25. §.). A második bekezdésben azt a pótlást hozza javaslatba a bizottság, hogy a hagyatéki tárgyalásnak elrendelése után a végrendeletet a tárgyalás vezetésével megbizott kir. közjegyzőnek is át lehet adai. A hagyatéki tárgyalás elrendelése után a kir. közjegyző a hagyatéki bíróság megbizott közegévé válik, s nincs semmi akadály, hogy a bíróság helyett, ő vehesse át a vég­rendeletet, a bíróságnak leendő bemutatás végett. A 28. §.-hoz (m. j. 28. §.). Ezen §. első bekezdésében »a végrendelet kihirdetésére megidésendök« szavak »a végren­délet kihirdetésére kitűzött határnapról értesitendők«. szavakkal cseréltettek fel. Idézés ebben az esetben nem szükséges, mert az elmaradás jogkövetkezményekkel nem jár. A 29. §.-hoz (m. j. 29. §.). A harmadik és negyedik bekezdés annyiban mutat eltérést a m. j. szövegétől, hogy élesebben ki van domborilva a különbség a kir. közjegyző által felvett és nála letett végren­delet között, melyeket, a m. j. a kir. közjegyzőnél őrzött végrendelet közös fogalmával kivánt megjelölni. A 31. §.-hoz (m. j. 31. §.). A szóbeli végrendelet tanúinak eskü nélkül eszközlendő kihallgatása csupán előleges tájékozásul szolgál, — s ezért nem szükséges, hogy az érdekeltek minden körülmények közt és formaszerűleg idéztessenek meg a kihallgatáshoz. E mellett kívánatos, hogy a kihallgatás lehetőleg gyorsan történjék. Erre való tekintettel azt a módosítást vette fel a bizottság a 31. §. szövegébe, hogy a szóbeli végrendelet tanúinak kihallgatására a tudvalévő érdekeltek csak akkor idézendők meg, ha a bíróság székhelyén laknak vagy tartózkodnak, avagy ha ugyanott lakó képviselőjük van. Az ezek részére szóló idézés kézbesítése közvetlenül történhetik, — míg a bíróság kerü­letében lakó érdekelteknek megidézése, a kiket a m. j. szintén bevont a megidézendők körébe, gyakran nagyobb nehézséggel jár. De a midőn a bizottság szűkebbre vonta a megidézendők körét, addig másrészt arról gondoskodott, hogy a hiróság székhelyén kivül belföldön tudvalévő lakhélylyel vagy tartózkodási helylyel biró érdekeltek is értesüljenek a tanúkihallgatás idejéről. E czélból javasolja a posta utján ajánlott levélben való értesítést, mely módozat a legtöbb esetben eredményre vezet és más eljárásokban is sikerrel alkalmaztatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom