Képviselőházi irományok, 1892. XVII. kötet • 551-589. , XLI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-551. „A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről” szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött külön bizottságnak

551. szám. 3 A 22., 23. és 24. §-okat, miután az azokban foglalt intézkedéseket a birtokossági közgyűlés feladatai között az új 10. §-ban oldotta a bizottság meg, e helyütt kihagyta. A 28. §-ban a »községi vagy a közlegelőre kijáró« helyett: »közös használatra szánt« kifejezést tartottuk megfelelőbbnek. A 30. §-ban foglalt kedvezményt nemcsak az illető saját, de alkalmazottjainak anyaállataira is kiterjesztette a bizottság. A 32. §-ban a birtok határai jelzése tárgyában a szabályrendelet alkotása jogát nem a földmívelésügyi ministerre, hanem a törvényhatóságokra ruházandónak javalja a bizottság és e részben a törvény életbeléptétől számított egy éri záros határidő kimondását is. A 35. §-hoz pótlólag fölveendőneli tartottuk, hogy ott, hol a tagosítás már megtörtént, és nem minden birtokosnak van birtokára vezető útja, a még hiányzó utakat az érdekelt birtokosok kérelmére a község létesíteni tartozzék. A 43. §. első mondatát, mely a községi faiskola czélját első sorban a községi tanköteles gyermekeknek a fatenyésztésben való oktatására szolgálónak mondja ki, kihagyandónak tartotta a bizottság. A 48. §.-t, mely az ürgék, patkányok és egyéb kártékony állatok irtási kötelezettségéről szól, kihagyandónak tartotta a bizottság, mert oda törekedett, hogy a törvényjavaslat csak oly rendelkezéseket foglaljon magában, melyek a végrehajtásnál tényleg keresztül is vihetők. Az 50. §-ban a szerb tövis és az aranka irtási módjának a földmívelésügyi minister által rendeletileg leendő megállapítását tartottuk szükségesnek jelezni; e §. második bekezdésében pedig a lóher- és luczernatermelés érdekében fölvett tilalmat méghatályosabban kifejezésre juttatni. A 70. §. után kimondandónak tartottuk, hogy a hegyközségi közgyűlés határozatai ellen az elsőfokú közigazgatási hatósághoz felebbezésnek van helye. A 72. §-ban szabatosan kifejezendőnek találta a bizottság, hogy a mező-, illetve hegyőrök felesketett, állandó alkalmazottak legyenek; továbbá e szakaszhoz még a következő új bekezdést tartotta szükségesnek: »Mennyibén menthetők fel egyes községek az állandó mezőőr alkalmazása alul, mennyiben szövetkezhet több szomszédos község mezőőr tartására, vagy mennyiben bízhatók meg egyes erdőőrök mezőrendőri teendők ellátásával is, azt az illetékes hatóság indokolt előterjesztésére a földmívelésügyi minister határozza meg.« A 74. §. első bekezdését a bizottság következő szövegezéssel ajánlja elfogadásra: »A felesket és megtagadható még az észbeli és emlékező tehetség gyengesége, valamint oly testi vagy erkölcsi fogyatkozás esetén, a mely az illető egyént hivatása teljesítésére képtelenné teszi.« A 75. §. első bekezdése, tekintettel a 72-ikhez fentebb ajánlott hozzátételre, kihagyandó. Ugyané szakasz 3-ik bekezdésében megadott kedvezményt pedig nemcsak az egy község, de esetleg több község határában, de egy összefüggő tagban lévő 150 kat. hold birtokosára is kiterjesztendőnek méltányosnak tartotta a bizottság. A 76. §. b) pontja alatt a 150 kat. hold vagy annál nagyobb birtok mellett még bekerített helyek, kertek, gyümölcsösök és Szőlőket is fölveendőknek tartotta a bizottság. A 81. §-ban javalt módosítást a 74. §-nál eszközölt változtatás teszi következményszerűén szükségessé*. Ezen úgy a 82. §-ban és a mezőőrnek szolgálatból való fölmentése helyett a bizottság az »elbocsátás« kifejezést tartotta helyesebbnek használni. A 84. §. első sorában az eredeti szöveg helyett, mely igy szól: »A mezőőr a községi elöljáróság elé állítás czéljából letartóztathatja azt«, következő módosítást ajánl a bizottság: »A mezőőr megzálogolhatja, vagy alkalmas zálog hiányában, valamint, ha az illető alkalmas zálogot adni vonakodik, a községi elöljáróság elé bekísérheti azt« stb. A 86. §-t a bizottság elhagyandónak tartotta. i» Í