Képviselőházi irományok, 1892. XVI. kötet • 514-550. , XXII-XL. sz.
Irományszámok - 1892-523. Törvényjavaslat, a gyermekek vallásáról
22 523. szám. Minthogy pedig a jelen javaslat minden vallásfelekezetre egyaránt kiterjed: az 1. és 2. §-okban foglalt intézkedéseket a nem vegyes házasságokra is kiterjeszteni kellett annyival inkább, • mert ha a szülők természetes jogainak álláspontjára helyezkedünk, niücs ok arra, hogy ama jogok a vegyes és nem vegyes házasságban élő felekre más-más mértékkel méressenek. Az egyedüli megszorítás, mely a felek akaratát korlátozza, abban áll, hogy születendő gyermekeik részére csupán a bevett, vagy törvényesen ..elismert bitvallások közül választhatnak. Ezen megszorítás azonban nézetem szerint feltétlenül szükséges. A i8-ik évet meghaladott, felnőtt egyénről feltehető, hogy érett megfontolás után, öntudatosan határoz akkor, midőn bevett vagy törvényesen elismert vallásából kilép a nélkül, hogy más ily vallásfelekezethez csatlakoznék. A gyermeknél azonban ennek lehetősége ki van zárva. Az pedig, hogy a gyermek esetleg minden vallás-erkölcsi nevelés nélkül nőjjön fel, nemcsak közoktatási törvényeink rendelkezéseivel, hanem társadalmi közfogalmainkkal, s az állam és a socialis rend érdekeivel sem volna összeegyeztethető. Minden követelménynek elég van téve, ha az állam módot nyújt arra, hogy a bevett vagy törvényesen elismert vallás elhagyható legyen akkor, midőn az illető már saját eszével élni képes. Ha azonban az előadottakhoz képest minden gyermek részesítendő valami vallásos nevelésben, csak természetes, hogy az állam ilyenül nem engedhet mást, mint olyat, a mely általa is bevétetett vagy elismertetett. Kiköti a továbbiakban a szakasz, hogy a megegyezés előzetesen, a házasság megkötése előtt jöjjön létre és hogy bizonyos alakszerűségek között köttessék. Mindkét feltétel a család vallási békéjének tartós biztosítása szempontjából szükséges. Az első azért is, mert a házasság megkötése előtt a megegyezés sokkal könnyebben, simábban jöhet létre, mint ha a gyermek már életben lévén, vallásfelekezeti kérdése aktuálissá vált. A második pedig azért, hogy a megegyezés létrejötte és tartalma iránt soha kétely vagy félreértés ne támadhasson. A második bekezdésben emiitett polgári hatóság alatt bírói közegek és pedig első sorban a kir. járásbíróságok értendők. Czélszerűnek mutatkozik ezen functióra nem közigazgatási hatóságokat, hanem birói közegeket kijelölni, annyival inkább, mert a kir. járásbíróságok és kir. közjegyzők mai elhelyezése mellett azok minden nagyobb nehézség nélkül hozzáférhetők. A megegyezés alakszerűségeinek részletes megállapítását, mint nem a törvény szövegébe valót, a szakase rendeleti útra utalja, ugyancsak rendeleti útra tartatván fenn a létrejött megegyezések nyilvántartásának szabályozása is oly czélból, hogy születés esetén a gyermek vallásának bejegyzésénél az anyakönyvvezető részére a megegyezés szolgáljon irányadóul. 2. §. Ezen szakasz azon esetről intézkedik, ha a házasfelek gyermekeik vallás-felekezeti hovatartozandóságát illetőleg egyáltalán nem, — vagy nem az 1. §-ban előirt feltételek alatt és alakszerűségek mellett léptek egyezségre. Szükség van ily irányban való intézkedésre már a jelen indokolás általános részében kifejtett azon indoknál fogva, hogy minden esetben, tehát akkor is, ha a szülők gyermekeik vallására nézve meg nem egyeztek, legyen irányadó szabály, melynek alapján az illető vallásfelekezete állami szempontból biztosan meghatározható. Lényegesen eltér a szöveg az 1868 : Lin. t.-cz. intézkedéseitől, midőn minden, tehát vegyes házasságban élő szülők összes gyermekeit is, azok nemére való tekintet nélkül, az atya vallásában nevelendőknek rendeli.
