Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

96 513. szám. hibája miatt szűnt meg. A szász ptk. ezen két eset között különbséget tesz és az elsőben a jegyest csak a még természetben meglévő ajándékok visszaadására (1584. §.), mig az utóbbiban azok értékének megtérítésére is kötelezi, ha a természetben való visszaszolgáltatás a jegyes hibája folytán vált lehetetlenné. Miután azon jogelvnek, melyen a visszakövetelési jog alapszik, jobban megfelel, ha annak minden esetében a gazdagodás tárgyi ismérve irányadó, a javaslat ezen megkülönböztetést mellőzte. Önként érthető, hogy a visszakövetelési jog mindenkor azt illeti, a kitől a kérdéses tárgy származott, azaz a jegyest, illetőleg annak szülőit. A 6. §-hoz. Az eljegyzésből származó kártérítési és visszakövetelési jognak más vagyonjogokhoz hasonlóan, általános jogelvek szerint minden esetben át kellene szállani a jogosult örököseire; mert e jog nem közvetlen folyománya a jegyesek között fennállott legszemélyesebb viszonynak s nem is bir az u. n. actio vindictam spiráns jellegével. Jobban megfelel azonban a jegyesi viszony benső természetének és a méltányosság szempontjának, ha a törvény e jog érvényesitését az örökösöknek csak akkor engedi meg, midőn a jogosult a kereset megindítása által kétségtelen módon kifejezte abbeli akaratát, hogy azzal maga is élni kivánt. A német javaslat nem ismeri az átszállásnak ezen feltételét; ellenben teljesen egyező álláspontot foglal el a szász ptk. 1587. §-a és a zürichi ptk. 582. §-a. A porosz A. L. R. II. 1. ez. 127. §-a e jog érvényesítését, eltérőleg a javaslat álláspontjától az örökösöknek csak akkor engedi meg, ha az már az örökhagyó javára jogerejüleg megítéltetett. A 7. §-hoz. Az eljegyzésből származó kártérítési és visszakövetelési jogok érvényesítését azért kell rövid elévülési határidőhöz kötni, mert a család belső életét érintő azon ténykörülmények, melyek e jogok elbírálásánál előtérbe lépnek, hosszabb idő múlva csak nehezen bizonyíthatók s kívánatos, hogy ily bonyolult s a családok nyugalmát is zavaró perek tekintetében hosszabb ideig ne álljon fenn bizonytalanság. A javaslat az elévülési határidót egy évben állapította meg azon időponttól számítva, melyben az eljegyzés megszűnt. Ennyi idő elegendő arra, hogy a jogosult magát igényei érvényesítésére elhatározza. Rüvid elévülési időt állapítanak meg a külföldi törvényhozások is. (V. ö. porosz A. L. R. II. 1. ez. 128—130. §§. (1 év); szász ptk. 1587. §. (1 év); olasz ptk. 54. §. (1 év); zürichi ptk. 582. §-a (6 hó); német javaslat: 1230. §-a (1 év). II. FEJEZET. Házassági akadályok. A 'házassági akadályok megállapításánál a törvényjavaslat az egyéni szabadság követelményeinek a házasság lényegével és erkölcsi tisztaságával s annak mint az állam alapját képező intézménynek szilárdságával való összeegyeztetésére törekszik. Az egyéni szabadság elve a házasságkötő-képesség minél teljesebb elismerésére vezet; mig a házasság lényege, erkölcsi jellege és fontos államérdekek annak több irányban való korlátozását teszik szükségessé. A kellő határ felismerése e két ellentétes szempont érvényesülésében a házassági jog helyes szabályozásának egyik nehéz, de mellőzhetlen feladata. Az egyéni szabadság elvének korlátlan érvényesülése a házasságkötésnél oly viszonyokat teremtene, melyek a házasság intézményének erkölcsi jellegével, az állam és a család legfon-