Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 97 tosabb érdekeivel homlokegyenest ellenkeznek. Más oldalról a házasságkötés szabadságának túlságos korlátozása nemcsak a házasságon kivüli együttélés erkölcstelenségét mozditaná elő, hanem magának a házasság intézményének biztosságát is veszélyeztetné. Különösen az érvényességi akadályok nagy száma a házassági viszony felbontását könnyiti meg; mert érvényességi akadály caímén sok esetben történnének könnyelmű szétválások. A házasságkötés szükségtelen megnehezitése, nem felel meg sem a közérdek, sem az erkölcsi élet követelményeinek. Ehhez járul, hogy a házasság mint jogintézmény szabályozásánál a javaslat csak oly szempontokat vehetett figyelembe, a melyek általában a házasság jogi és erkölcsi természetéből és az államhoz való viszonyaiból szükségkép folynak. Ezen szempontok mindenekelőtt fennálló jogaink házassági akadályai közül azoknak mellőzését tették szükségessé, a melyek kizárólag egyes vallásfelekezetek hitelvein alapulnak. Ilyenek: a lelki rokonság, melynek alapját a keresztség és bérmálás szentsége képezi (r. kath.; görög-keleti); a valláskülönbség bontó (r. kath.; görög keleti; Jos. pat. 10. §.; Bőd. H. t, 136., 137., 241., §§.; Unit. 11. .§. b) pont; az erd. szász Eheordn. ezen akadályt külön nem emliti v. ö. 3—2L §§.-val.) és a vegyes vallás tiltó akadálya (r. kath. és görögkeleti); továbbá a szentelt idő, egyszerű fogadalom, egyházi hatóság tilalma. Ily házassági akadályok különben is oly személyes minőségen alapulnak, melynek közelebbi meghatározása az illető felekezet hatáskörébe tartozik; ép azért már az állami házassági jog teljessége is követeli azok mellőzését. Nincs egyetlen európai törvényhozás sem, mely az általánosan kötelező polgári házasság mellett az egyes vallásfelekezetek hitelvein nyugvó akadályokat föntartotta volna. Ezenkívül tételes házassági jogaink több házassági akadályának módositása, sőt egészen új házassági akadályok felállítása is szükségessé vált. A fennálló jogállapoton ilyen irányban történt változtatások az egyes §-ok indokaiban vannak kiemelve. A javaslat a házassági akadályoknak két nemét állapította meg: a közönségesen u. n. bontó és tiltó akadályokat. A bontó akadályok részint a házasságkötés lényeges kellékeinek hiányában állanak, részint oly tényeken és viszonyokon alapulnak, melyek magával a házasság lényegével vagy erkölcsi természetével ellenkeznek. Ilyen akadály nemcsak a házasság létrejövetelét zárja ki, hanem fennállását is megengedhetetlenné teszi. A tiltó akadályok bizonyos érdekek oltalmára állíttatnak fel, melyek eléggé fontosak arra nézve, hogy a házasságkötést megengedhetetlenné tegyék s a tilalom áthágása büntetéssel is fenyíthető legyen; de még sem tekinthetők oly lényegeseknek, hogy az akadály ellenére megkötött házasság további fennállását a törvény meg ne engedhetné. A házasság megkötése által a legtöbb esetben meghiúsul a tilalom czélja s a házassági együttélés íolytán más fontosabb érdekek nyernek túlsúlyt, a melyekre tekintettel kívánatosabb a házasság fentartása annak megszüntetésénél. A bontó akadályok következményeit a javaslat IV. fejezete, a tiltó akadályok áthágásának büntetését a javaslat VIII. fejezete állapítja meg. Az akadályok ezen két nemének eltérő jellege és hatálya magában a §-ok szövegezésében is kifejezésre jut. A bontó akadályokat a: »nem köthet« kifejezés használatával, a tiltó akadályokat: a »tilos« szóval különbözteti meg a javaslat. A házassági akadályoknak a javaslat által elfogadott rendszerében a felmentések is jelenlegi terjedelmükhöz képest csak szűk körben nyerhettek alkalmazást. Minthogy a javaslat a bontó házassági akadályokat a házasságkötés lényeges előfeltételeinek hiányára és a házasság lényegével s erkölcsi természetével föltétlenül ellenkező tényekre vagy viszonyokra alapította, ezek alól — a fejletlen kor (9. §.) kivételével — felmentést nem engedett. A tiltó akadályok nagy része szintén oly természetű, hogy azok alól a felmentés már azért sem volna igazolható, mivel majd időmúlás által önkényt elenyésznek, majd a felek akarata . KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XV. KÖTET. 13