Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 95 §. 4.), mindazon ajándékok természetének megfelelnek, melyeket a jegyes vagy annak szülői a másik jegyesnek az eljegyzés fennállása alatt adtak vagy ígértek, tekintet nélkül arra, hogy az ajándékozás tárgyát ingó vagy ingatlan dolog képezte-e. Ezen ajándékozások, mint a jegyesi hűség és szeretet jelei, rendszerint abban ^ feltevésben történnek, hogy a czélbavett házasság létrejön s azon benső családias kapocs, mely már az eljegyzés alatt fennáll, ez által még szorosabbra fűződik, A javaslat 5. §-ának első bekezdésében felállított vélelem tehát az eljegyzésnek és az annak tartama alatt tett ajándékozásoknak természetéből következik. E vélelem felállításának czélja csak az, hogy az ajándékozót felmentse a különben őt terhelő bizonyítás kötelezettsége alól azon feltevés tekintetében, mely ezen ajándékozás jogi természetének és hatályának megítélésénél irányadó; nem zárja ki tehát annak igazolását, hogy az ajándékozás nem az emiitett feltevésben jött létre. Némely törvényhozás ezen szabályt csak a jegyestől eredő ajándékokra nézve állapítja meg (v. ö. szász ptk. 1583. §-a, német javaslat 1229. §-a). A javaslat azonban, tekintettel azon szoros családi viszonyra, mely a jegyes és annak szülői közt fennáll és azon körülményre, hogy az esetek legtöbbjében nem a még vagyon nélküli jegyes, hanem annak szülő az ajándékozók, kiknek szándéka nem a jegyes gazdagítására általában, hanem gyermekük czélbavett házasságának előmozdítására és saját érzelmeiknek tanúsítására irányul, — méltányosnak látta, hogy a szülőktől eredő ajándékozások a jegyes ajándékaival azonos szempontból 8zabályoztassanak (v. ö. osztrák ptk. 1247. §.). A mi az ajándékozásokra nézve áll, irányadóul kell szolgálnia azon dolgokra nézve is, melyeket az egyik jegyes vagy annak szülői a másik jegyesnek az eljegyzés jeléül adtak. Ezen ugy a hazai joggyakorlattal (Guria 1425/84, 1682/85) mint a legtöbb külföldi törvényhozással is (v. ö. szász ptk 1583—1587. §§., porosz A. L. R. I. 5. ez. 209. §., zürichi ptk 581. §., német javaslat 1229. §.) egyező álláspont bővebb indokolásra nem szorul. A feltevés fogalmából következik, hogy ha az valótlannak bizonyul, az ajándékozási Ígéretek visszavonhatok, az ajándékok és az eljegyzés jeléül adott tárgyak pedig visszakövetelhetők. Ez a következménye az 5. §. első bekezdésében foglalt szabálynak is. A javaslat egyezőleg a hazai joggyakorlattal (v. ö. Tripart. I. 100. §. 4.), a visszavonást, illetőleg visszakövetelést nem engedi meg akkor, ha az eljegyzés a jegyes halálával szűnt meg; sértené ez az elhunyt emléke iránti kegyeletet, melyet a túlélő jegyesben fel kell tételezni. Ily esetben az a vélelem áll, hogy az ajándékozó ezen tárgyakat emlék gyanánt kívánta tekinteni. Ez az álláspontja a szász ptk. 1586. §-ának, a zürichi ptk. 580. §-ának, a franczia joggyakorlatnak s a német javaslat 1229. §-ának. A porosz A. L. R. II. 1. ez. 122. §-a pedig a túlélő jegyesnek választást enged a kapott ajándékok megtartása vagy visszaadása és az általa adottak visszakövetelése közt A §. második bekezdése nem adja meg a visszakövetelési jogot annak a félnek, a ki a visszalépésre alapos okot szolgáltatott, sem annak a jegyesnek, a ki az eljegyzéstől alapos ok nélkül lépett vissza; mert senki sem származtathat jogot a feltevésnek önvétke által előidézett meghiúsulásából. Ebből következik, hogy az eljegyzés megszűnésének olyan eseteiben, midőn a felek egyikét sem terheli vétkesség, a visszakövetelésnek mindkét fél részéről helye van (osztrák ptk. 1247., szász ptk. 1584. §.); ugyanily szempont alá vonható az az eset is, ha mindkét jegyesnek kölcsönös vétkességük miatt alapos oka volt a visszalépésre. A §. harmadik bekezdése szerint a visszakövetelésre a gazdagodási kereset szabályai irányadók. Minthogy a jegyes a feltevés meghiúsulása következtében az ajándékokkal és az eljegyzés jeléül kapott tárgyakkal jogtalanul gazdagodik, helyesen kötelezhető annak kiadására, a mivel gazdagodott. Felelőssége gazdagodása erejéig terjed, ugy abban az esetben, midőn az eljegyzés mindkét fél hibája nélkül, valamint akkor is, ha az egyik fél visszalépése vagy