Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
94 513. szám. A §. a tett kiadások összegében a kártérités legmagasabb mértékét kívánja megállapítani s nem vonja meg a bírótól azt a jogot, hogy ezen belül a jegyest csak annak megtérítésére kötelezze, a mi a másik jegyesre nézve mint valóságos kár jelentkezik. A javaslat az alapos ok nélkül visszalépő jegyest kötelezi kártérítésre, s nem határozza meg közelebbről az okokat, melyek az eljegyzéstől való visszalépés igazolására szolgálnak. Ezen okokat az érvénytelenségi és váló okok hasonlatosságára felsorolni sem nem szükséges, sem nem czélszerű. Ily kísérlet, a milyennel a porosz A. L. R. II. 1. ez. 100—110. §§-ban találkozunk, azon veszélylyel jár, hogy mellőz oly tényeket, melyek egyes esetekben a visszalépést kellőerf igazolják, és felölel olyanokat, melyek a körülményekhez képest a visszalépést igazoló alapos oknak épen nem tekinthetők; a felsorolás tehát hiányos és tökéletlen marad. Nem szükséges ezen okoknak példaszerű felsorolása sem (szász ptk. 1582. §.); mert az ily természetű szabály a nélkül, hogy a bírói ítélkezésnek biztos irányt adna, könnyen téves értelmezésnek lehet forrása. A javaslat azért szabad tért enged a birói mérlegelésnek, (ugyanígy hesseni javaslat: II. 1. §.; német jav. 1228. § a) egészen reá bizván annak eldöntését, vájjon tekintettel az eset körülményeire forog-e fenn alapos ok az eljegyzéstől való visszalépésre vagy sem. A §. a jogosulatlan egyoldalú visszalépéssel egyenlő szempont alá helyezi azt az esetet, midőn az egyik jegyes vétkes magatartásával indította a másikat az eljegyzéstől való visszalépésre. Ilyenkor a kártérités kötelezettsége azt a jegyest terheli, a ki a visszalépésre alapos okot szolgáltatott. Ezen ugy a hazai joggyakorlatnak megfelelő, mint a legtöbb külföldi törvényhozás álláspontjával is (v. ö. osztrák pk. 46., 1311. §§.; szász ptk. 1581. §; porosz A. L. R. II. 1. czím 120. §.; hesseni javaslat: II. 1. §.; német javaslat: 1228. §.) egyező szabály* azért szükséges, nehogy az egyik jegyesnek oly vétkes magatartása, melylyel a másik jegyest visszalépésre kényszeríti, őt a vagyoni felelősség alól mentesítse. A javaslat oly esetekben, midőn az eljegyzés érvényéhez a törvényes képviselő beleegyezése szükséges, a jegyes kártérítési kötelezettségét nem teszi függővé attól, hogy a törvényes képviselő a visszalépéshez beleegyezését adta-e; mert ez gyakorlatilag oda vezetne,hogy a károsult igénye egészen a törvényes képviselő tetszésének volna kiszolgáltatva s különben is csak akkor volna alapja, ha a törvény a kiskorú visszalépését egyedül a törvényes képviselő belegyezésével engedné meg, a mi házasságkötés szabadságával nem volna megegyeztethető. A kártérítési igény a jegyesen kivül annak szülőit is megilleti (ugyanígy: a szász ptk. 1581. §-a és a német javaslat 1228. §-a szerint is) és pedig ugyanazon feltételek alatt és ugyanoly terjedelemben, mint magát a jegyest. A szülőknek önálló kártérítési jogot adni azért szükséges, mert sok esetben nem a jegyesek, hanem szülőik teszik a házasság reményében a kiadásokat s a kártérítési igény elismerése gyakorlati jelentőséggel csak ugy birhat ? ha a tőrvény az elhagyott jegyes szülőinek is önálló kártérítési igényt bi'ztosit. A javaslat a szülőknek, mint ilyeneknek adja meg a kártérítésre való jogot, tekintet nélkül arra, vájjon beleegyezésük az eljegyzés érvényéhez az 1. §. értelmében szükséges volt-e vagy sem; mert a tett kiadások az eljegyzés érvényéhez megkívánt beleegyezéssel összefüggésben nem állanak. E §. nem zárja ki azon jogtételek alkalmazását, melyek szerint, az igazolatlan visszalépés tényétől különböző jogalapon, p. o. tiltott cselekmény vagy csalás esetében a §-ban megállapítottnál nagyobb terjedelemben származik kártérítési igény. - Az 5. §-hoz. Azok a jogelvek, melyeket a hazai birói gyakorlat a jegyajándékra vonatkozólag megállapított (v. ö. Guria: 1425/84; 7528/77; Dt. XIX. 38; DT. u. f. XIX. 104; Tripart. I. 100.
