Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 41 Ez alapelvből kiindulva kivánom tárgyalni e kérdést s e szempontnál fogva mindenekelőtt nemcsak jogosnak, de törvényes és méltányosnak találnám, hogy ez alkalommal kijelentessék, hogy minden hitfelekezetűekre nézve, miként azt Prónay Gábor ő nagyméltósága indítványozta, a saját hitelveik szerinti illetékes törvényszékek s bíróságok járjanak el abban, a mi a házassági kötelmet illeti. Mert többi része nem egyházi természetű s ezekre nézve bármely bírósági ítélet hozathatik; , s e tekintetben még, lelki meggyőződésem sugallatát követve, tovább is terjeszkedem és nem lehetek egy véleményen, bármily nagy tisztelettel viseltetem is egyházunk .mélyen tisztelt főnökei irányában, a kalocsai érsek ő excellentiájának tett kijelentését illetőleg, hanem attól eltérőleg abban találom a viszonosságot, hogy minden hitfelekezet a maga hitelve szerint ítéltessék s nyerjen kielégítést . . . Elfogadom az indítványt ugy, mint Prónay ő nagyméltósága tette.« Simor János herczegprimás: »A szentszéki bíróságok nem is kiváltságosak, nem is kivételesek, mert házassági ügyekben az egyházi törvényeknek, melyeket mi katholikusok megtartani köteleztetünk, csakis egyházi bíráskodás felel meg. Ezen ügyekben tehát a szentszéki eljárás a rendes bíráskodás és kivételes bíróság ezen ügyekben a világi, a polgári lenne, mely azokra az egyháztól semmi felhatalmazást nem nyert. »És ez, mélt. főrendek, nemcsak a kath. egyháznak elve. A görögkeleti egyházjog is magának az egyháznak vindicálja házassági ügyekben a bíróságot; s ez nem is lehet máskép, miután a főelvben abban, hogy a házasság szentség, a keleti egyház mi velünk tökéletesen egyetért. De nálunk Magyarországban protestáns atyánkfiai-is igénybe vették a házassági ügyek fölötti saját bíráskodást. Tudvalevő dolog, hogy II. József császár idejéig nem a világi bíróságok ítéltek a protestáns házassági ügyek felett, hanem saját bíróságaik. József császár reájok octroyálta, épen ugy, mint mi reánk házassági törvényét s őket is megfosztotta saját egyházi biróságaiktól. A katholikusok reclamálták jogaikat, ugyanezt tették az evangélikusok is, s hogy az evangélikusok is igénybe vették József császár halála után mindjárt a házassági ügyekben való bíráskodást, tanúsítja az 1791 : XXVI. t.-cz., különben e t.-cz. 11. §-ába be nem iktattatott volna a következő határozat: »Universae causae matrimoniales evangelicorum utriusquae confessionis propriis ipsorjim consistoriis dijudicandae relinquantur.« Összhangzásban ezen törvénynyel csakugyan benn is foglaltatik a consistoriumoknak szervezete s a házassági törvény is azon protestáns alkotmányban, melyet a két evangélikus hitfelekezet zsinata 1791-ben elkészített és ugyanazon évi október 13-án legfelsőbb helyre jóváhagyás végett beterjesztett. Miért nem lett ezen előbb idézett törvénynek sikere? azt nem tudom; de bármely okból is történt, hogy protestáns atyánkfiainak ezen törvényes joga nem érvényesíttetett, ezen mulasztás a katholikus egyház iránti eljárásnak zsinórmértékül nem szolgálhat. Az állam csak ugy bizonyítja részrehajlatlan igazságszeretetét minden bevett vallásfelekezet iránt, ha minden bevett vallásfelekezet elveit, vallási meggyőződését egyaránt tiszteletben tartja. S épen azért én azon indítványt, mely a végre tétetett, hogy protestáns atyánkfiai is házassági ügyeikben saját bíróságokat kapjanak, teljesen pártolom s kivánom, hogy a fent idézett törvény életbe léptettessék.* Mind e felszólalásokkal szemben Tisza Lajos kijelenti, hogy a magyarországi protestánsok nem kivannak egyházi törvényszékek felállítását házassági ügyekre, hanem a jelenlegi gyakorlat fentartását óhajtják. E felfogásában Radvánszky Antal b. és Vay Lajos b. támogatták e szónokot, mindketten egyúttal a kötelező polgári házasság mellett nyilatkoztak. A vegyes házasságok fölötti bíráskodás kérdésében, úgymint korábban a polgári törvénykezés tárgyalásakor, ugy Haynald Lajos érsek, mint Simor János herczegprimás azon álláspontot foglalták el, hogy — mint Simor János kijelenti — »a katholikus egyház Magyarországban épen azért, hogy a különböző hitfelekezetek között a békés egyetértést fentartsa, az engedékenységnek a legvégső határáig, a meddig csak elvénél fogva mehetett, elment, t. i. megengedte, — a mi azután országos törvénynyé is vált, — hogy a vegyes házasságok nálunk nemcsak polgárilag, hanem egyházilag is jogérvényesen köttethessenek, mind a katholikus plébános, mind a nem katholikus lelkipásztor előtt. De ennél tovább sem Magyarországon, sem a világ bármely országában nem ment, mert nem mehetett, a katholikus egyház, mely épen hitelvénél fogva abba bele nem egyezhetik, hogy a vegyes házasságbeli ügyek fölött más biró ítélhessen, mint épen a katholikus egyházbiró.* Haynald Lajos érsek pedig abból indult ki, hogy a nem katholikus féllel, a ki tudja, hogy házasságának mik a jogi következményei, nem történik igazságtalanság, ha fölötte Is a katholikus szentszék ítél. » Minek az állam által tekintetbevételét méltán kívánhatja az egyház, jnehogy érzékenyen sujtassék bármely híve az által, hogy prot. házasfele tulajdon hitfelekezetének bírája által föloldatik azon köteléktől, mely által ő, a katholikus fél, örökre kötve marad.* KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XV. KÖTET. 6