Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
513. szám. 249 házassága és a magyar állam egész jogrendje, valamint a magyar társadalom erkölcsi közérzülete közt fennáll és a mely akkor sem szűnik meg, ha a magyar honos átlépi hazájának határait. A 134. §-hoz. Az olasz codice civile 102. cirikke a külföldire, a ki Olaszországban kivan házasságot kötni, ugyanazon házassági akadályokat alkalmazza, melyeket az olasz törvény saját honosaira nézve megállapit. A törvényjavaslat 134. §-a nem követi az olasz polgári törvénykönyvnek elszigetelten álló ezen szigorát, hanem fentartva azon elvet, mely szerint a házasságok anyagi érvényessége a házasuló felek hazájának törvényei szerint ítélendő meg, eleget tesz a magyar jogrend kívánalmainak, midőn érvénytelenség terhe alatt útját állja annak, hogy a magyar törvény hatályának területén külföldiek a magyar törvény által a javaslat 15., 16. és 17. §-okban felállított sarkalatos házassági akadályok ellenére köthessenek házasságot. Ezek az akadályok oly közelről érintik a jog- és erkölcsi rendet, az azok ellenére kötött házasságok annyira sértik a társadalom közérzületét, hogy a törvényhozás méltán kíván azoknak" föltétlen érvényt biztosítani az idegen állam honosaival szemben is, annál is inkább, mert azok nagyrészt büntetőjogi tilalmakba is ütköznek. A 135. §-hoz. Gyakran megtörténik, hogy belföldön rendes lakhelylyel biró kiskorú külföldi a házasságkötéshez hazájának törvényei szerint szükséges szülői vagy gyámi beleegyezést önhibáján kivül megszerezni nem képes. Nehogy tehát e beleegyezés hiánya miatt a kiskorúra nézve a házasságkötés lehetetlenné váljék, gondoskodni kellett a szóban forgó beleegyezés megfelelő pótlásáról. Ezt a pótlást a 135. §. legczélszerübben akként véli szabályozni, hogy az illető kiskorú külföldi részére a belföldi gyámhatóság gondnokot rendel, kinek meghallgatása után a házasságkötéshez a beleegyezést megadhatja. A 136. §-hoz. Az előző 131 —135. §-ok az anyagi érvényesség szempontjából szabályozzák a házasságotnemzetközijogi vonatkozásaiban. A 136. §. ellenben annak alakszerűségeire nézve rendelkezik. Ugy a külföldi törvényhozásokban, mint az elmélet terén uralkodó felfogás szerint alakszerűségek tekintetében a házasság érvényességét azon törvény szerint kell megítélni, mely a házasságkötés helyén és idejében fennállott. Ezen általános szabálylyal, mely a 131. §. 1. bekezdésében is kifejezésre jut, két kivételt lehet szembe állítani. Az egyik a consulok vagy követek előtt kötött házasságokra vonakozik, melyek érvényesek, habár nem a házasságkötés helyén, hanem a consulok vagy követek által képviselt országokban fennálló törvények szerint jöttek létre. Ilyen házasságokat bizonyos megszorításokkal a törvényjavaslat is érvényeseknek ismer el, de azokról, minthogy belföldön kötött házasságoknak kívánja tekinteni, nem itt, hanem a III. fejezetben a 46. §. e) pontjában szól. A másik kivétel szerint ugyanazon honosságú házasulok közt hazájuk területén kivül kötött házasság alakszerűségek tekintetében érvényes volna akkor is, ha a házasságkötéskor a jegyesek hazájában fennálló törvények megtartattak. Ezt az utóbbi kivételt a törvényjavaslat nem fogadja el, mert abból indul ki, hogy a házasságkötés módozatai mindegyik állam jogrendjének oly lényeges alkatelemét képezik, hogy azokhoz mindenki, a ki az illető államban házasságra lép, föltétlenül alkalmazkodni köteles, hacsak consuí vagy követ előtt kötött házasságról nincs szó, a melyet — a mint említve volt — nem az illető idegen államban, hanem a consul vagy követ által képviselt államban kötött házasság gyanánt kell tekinteni. KÉFVH. IROMANY. 1892—97. XV. KÖTET. 32 t :
