Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
250 513. szám. A 136. §. második bekezdése, mely szerint a magyar honosnak külföldön kötendő házasságát a belföldön is ki kell hirdetni, azért szükséges, mert az akadályok, melyek magyar honos által a külföldön kötni kivánt házasságnak netalán útjában állhatnak, főképen a belföldön ismeretesek. A 137. §-hoz. Állandó gyakorlat Magyarországon és az 1881 :LX. t.-cz. 5 §-ában foglalt alapeszmének is megfelel, hogy magyar honosok házassági pereiben a külföldi biróságok által hozott ítéleteket belföldön nem hajtják végre. Ennek kivan a törvényjavaslat is határozott kifejezést adni, midőn kimondja, hogy magyar honosok házassági pereiben csak a hazai biróságok ítélete hatályos. Nincs azonban kizárva, hogy magyar honosak házassági pereiben külföldi biróságok által hozott ítéleteket a magyar bíróság — külön szabályozandó eljárás előrebocsátása után — bizonyos előfeltételek mellett hatályositson, mintegy nostrificálhasson. Minthogy ezen nostrificatió a külföldi biróságok Ítéleteit a hazai bíróságokéival egyenlősiti, nem mutatkozott szükségesnek ezen szempontból a 137. §-ba külön rendelkezést fölvenni. A 138. §-hoz. A belföldi bíróságoknak házassági perekben, hacsak a hazai törvény bizonyos kérdésekre külföldi törvény alkalmazását nem rendeli, a belföldi tőrvény, vagyis a »lex fori« szerint kell eljárniok. A 138. §. a »lex fori« alkalmazásának általános szabálya alól kivételt tartalmaz, mert elrendeli, hogy a 138. §. első bekezdésében körülirt esetekben ugy a külföldi, mint a belföldi jogot figyelembe kell venni. A külföldi jog figyelembevételét a szóban forgó esetekben el kellett rendelni, mert nem volna méltányos, hogy a magyar honosság elnyerése előtt létrejött oly tények alapján, melyek a házastársak korábbi joga szerint sem bontó, sem ágytól és asztaltól való elválasztási okot nem képeztek, a magyar bíróság a házasságot a magyar honosság elnyerése után felbonthassa. Ha azonban a magyar honosság elnyerése előtt létrejött tény a házastársak korábbi joga szerint is bontó vagy legalább elválasztási okot képez, a törvényjavaslatnak, mely az elválasztást végleges jelleggel nem ruházza fel, meg kellett engednie, hogy a magyar bíróság az említett házasságot felbonthassa, föltéve, hogy a szóban forgó tény a törvényjavaslat szerint is bontó okot képez. Ezen §. 2-ik bekezdésének rendelkezésénél az a szempont volt irányadó, hogy a magyar bíróság a 130. §. előfeltételei esetén az ágytól és asztaltól elválasztó Ítéletet felbontó ítéletté változtathatja át. A 130. §. alapján azonban — magában véve ezt a szakaszt — a magyar bíróság csak magyar bíróság által hozott elválasztó Ítéletet változtathatna át felbontó ítéletté, de nem azt, melyet külföldi bíróság hozott. A javaslatnak a separatióra vonatkozó elvi álláspontjánál fogva azonban magyar honosokká vált házasfelekre, kiknek elválasztása a külföldi bíróság által oly tény miatt történt, mely a magyar törvény szerint bontó okot szolgáltat, lehetővé kell tenni a külföldi bíróság elválasztó ítéletének belföldön bontó ítéletté való átváltoztatását, minélfogva a 138. §. 2-ik bekez désének rendelkezése teljesen indokolt. A 139. §-hoz. A külföldi biróságok által más állam kötelékébe tartozó felek házassági pereiben hozott ítéletek végrehajtása ezen utóbbiak államában igen gyakran sok akadályba ütközik, sőt nem is foganatosítható. Ily összeütközésnek veszi elejét a 139. §., midőn kimondja, hogy kül-