Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

244 513. szám. Hogy elválasztás csak azokban az esetekben kérhető, mikor bontó ok forog fenn, már korábban lett kiemelve. A kétféle intézménynek egymás mellé helyezése indokolja, hogy a kereset ellen mindkét esetben ugyanazok a kifogások emelhetők, hogy a kereshetőségi jogra nézve egyenlő szabályok irányadók és hogy mind a nőtartásra, mint a gyermekek ellátására és nevelésére nézve a végleges megoldás czéljának megfelelő rendelkezések szükségesek; ezért kellett a birót a vétkesség megállapítására is kötelezni. A 117. §. azonban ágytól és asztaltól való elválasztás esetében nem nyerhet alkalmazást, mert a kötelék fenmaradván, a nő férje nevét továbbra is minden esetben megtartja; ép oly kevéssé lehet helye a 121. és 122-ik §-ok alkalmazásának, melyek a dolog természeténél fogva csak a kötelék felbontásának elhárítására czéloznak; fenmarad a házastársi kölcsönös hűség kötelezettsége is. A javaslat értelmében az ágytól-asztaltól elválasztott felek elvesztik hitvestársi örökösödési jogukat, az elválasztott nőnek özvegyi joga és özvegyi örökösödése az elválasztással megszűnik, de a közszerzemény megosztását kérheti. A • hitvestársi örökösödés tekintetében ezzel csak az osztrák polg. törvénykönyv jogterületén áll be a jelenlegi jogállapottal szemben változás, mert ezen jog szerint ágytól és asztaltól való elválasztás esetében a vétlen fél megtartja törvényes öröklési jogát, melyet csak a vétkes házastárs veszít el (osztr. polg. tvkv. 759. §.). Ellenben a magyar jog szerint a hitvestársi örökösödés ágy-asztaltól elválasztott házastársakat ma sem illeti meg, mint azt a kir. Guria 1886. évi május 5-én 125/p. sz. a. kelt ítéletében kimondotta. A hitvestársak törvényes öröklési joga azoknak az összes egyéni viszonyokra kiható legbensőbb életközösségében találja indokát; oly esetben tehát, midőn az életközösség birói utón meg lett szüntetve, nem érvényesül többé az a törvényhozói szempont sem, mely a törvényes öröklésnél irányadó volt. A jelen jogokkal szemben újitást tartalmaz a javaslat az özvegyi jog tekintetében, mely joggyakorlatunk szerint az ágytól-asztaltól elválasztott nőt, ha az elválasztás hibáján kivül történt, megilleti, ellenben a házasság felbontása esetében az megszűnik. A felbontásra vonatkozó szabálynak az elválasztás esetére való általánosítása ugyanazokon az . indokokon alapszik, mint a hitvestársi öröklés tekintetében elfoglalt álláspont. A jelen jogállapoton történt változtatásnak azonban alig lesz gyakorlati kihatása az elvált nő vagyoni jogállására, mert a tvjav. 113. §-a szerint a nem vétkes nőt férjével szemben tartás illeti meg, mely lényegében az özvegyi jog tartalmának felel meg és minthogy a tartás a 115. §. szerint a férj örököseire is átszáll, az terjedelem tekintetében is megfelel az özvegyi jognak. Francziaországban a gyakorlat állapította meg a separatio jogkövetkezményeit, mert a code civil ezekről csak annyiban rendelkezik (311. és 1441. §-ok), hogy a separatio folytán a házasfelek vagyona elkülönítendő. A gyakorlat szerint ott a separatioval megszűnik ugyan az életközösségre való kötelezés, egyebekben azonban az ágytól és asztaltól való elválás nem bir a felbontás joghatályával; a házastársaknak kötelezettségei a házassági hűségre, a kölcsönös szükséges tartásra teljes épségükben fenmaradnak, valamint fenmarad a törvényes vagy szerződésszerinti öröklési jog is, nem nyerhet alkalmazást a code civil 299. §. rendelkezése sem, mely szerint a vétkes házastárs a részére biztosított vagyoni előnyöket elveszti. A nő jogügyleteiben a separatio tartama alatt is férje auctorisatiójára van utalva (215— 217. §-ok). Csak az 1884. évi törvény (2. §.) nyújtott módot az atyának, hogy a különélés ideje alatt nemzett gyermek atyasága ellen tiltakozhassak. A németalföldi polgári törvénykön} v azonkívül, hogy a separatio által a kötelék kérdését nem érinti (297. §.), ahhoz a felbontás joghatályait fűzi (301. §.). A belga Avant Projet (262—266. §§.) a javaslat álláspontján van azzal az eltéréssel, hogy separatio esetében azon fél részére is biztosit szükséges tartást, a mennyiben arra reászorul, kinek ellenében az elválasztás kimondatott (265. §.).