Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
242 513. szám. Mert magának a bontó oknak perbeli érvényesítése felperes kizárólagos joga, az ő akaratától függ, hogy kereseti jogával éljen-e vagy sem, ha tehát annak bizonyos méltányos határig korlátot szab, e miatt a vétkes alperesnek alapos panaszra nincs oka, mert a kényszerhelyzetet, vagy szabadságának korlátozását akár a kötelék felbontása, akár az ágytól és asztaltól való elválasztás tekintetében vétkes cselekménye által ő maga idézte elő. Viszont felperes sem láthat lelkiismereti kényszert alperesnek abban a szabadságában, hogy az ágy- és asztaltól való elválasztást felbontássá változtathassa át. Felperes maga nem volt arra kényszerítve, hogy jobb meggyőződése ellenére a kötelék felbontására pereljen. Ő maga csak a házassági életközösség megszüntetése végett indított keresetet és a szerint nyert ítéletet is; a mi ezentúl az ő hozzájárulása és közreműködése nélkül történik, az lelkiismeretét nem érintheti, annál kevésbbé, mert senki sem kényszeríti őt, hogy a kötelék felbontásának új házasság kötésére vonatkozó következményeit magára alkalmazza. A 127. §-hoz. Az ágy- és asztaltól való elválásnak feltételei ugyanazok, mint a kötelék felbontásának, t. i. a javaslat által felsorolt valamely bontó ok fenforgása. Ezt fejezi ki az a szabály, hogy elválasztást csak oly esetben lehet kérni, mikor a törvény szerint felbontásnak is volna helye; mert az ágytól és asztaltól való elválasztás nem képvisel oly minust a felbontással szemben, mint azt a szász polgári törvénykönyv (1754. §.) és az 1874-iki svájczi szövetségi törvény (47. §.) rendszerében látjuk, hanem a kötelék felbontásával felperes kérelmére párhuzamosan alkalmazható intézményt. Hogy a választási jog azt a házasfelet illeti, a ki a házasság felbontását is kérhetné, az a fél perbeli állásának természetes következménye. Az eddig mondottakból önként következik, hogy a mennyiben alperesnek viszonkereseti joga megállapittatott, a szakasz rendelkezése reá is kiterjed, alperes tehát viszonkeresetileg felbontás helyett seperatiót kérhet akkor is, ha felperes a kötelék felbontásához ragaszkodik. Ebben az esetben a biró felbontást fog kimondani, mert az ágy- és asztaltól váló elválás nem állapitható meg azon házasfél akarata ellenére, a ki a házasság felbontását is kérheti ; ez által mindkét félnek alkalom adatott, hogy kereseti jogát érdekeinek és meggyőződésének megfelelő módon érvényesíthesse. A code civil az 1884-ben foganatosított változtatások óta a javaslattal megegyezően rendelkezik (306. §.) és az 1886. évi ápril 18-iki törvény (1. §.) az interdictum alatt álló egyén gondnokát is felhatalmazza, hogy separatiót kérhessen. A belga code 306. és 307. § ai a franczia törvénykönyv rendelkezéseinek ismétlése. A németalföldi polgári törvénykönyv szerint ugyanazon okokból, a melyek miatt a házasság felbontható, a házastársak ágytól és asztaltól való elválasztást kérhetnek, de helye van annak excés, sévices és injures graves esetében is (288. §.), míg a sértések — sévices — alapján közvetlenül a házasság felbontását csak akkor lehet kérni, ha a házastárs életét veszélyeztették vagy súlyos testi sérelmeket eredményeztek (264. §.4. pontja). Ezenkívül a házasságnak két évi tartama utána házastársak együttes kérelmére is elrendelhető a separátió, a nélkül, hogy különös váló ok érvényesítésére volna szükség. (291. §.)Ugyanez a hesseni javaslatnak is az álláspontja, mely a közös egyetértéssel történő elválasztás feltételeként azt kívánja, hogy a házastársak nagykorúak legyenek. (II. ez. 105. §., 116. §.) Mind bontó ok esetében felperes választásához képest, mind a felek megegyezése alapján helyet ad a separatiónak a Laurent-féle belga Avant-Projet is (253—268. §§.); mely a tényleges separatiónak egy különös nemét is szervezte, midőn abban az esetben, ha valamelyik fél v a házastársával való együttélést megtagadja, a birót a felek elválasztására jogosítja s ha ezen állapot 5 évig tartott és a felek az együttélést vissza nem állították, a felek bármelyikének kérelmére végleges ágytól és asztaltól való elválasztásnak van helye. (273—277. §§.)
