Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 233 lésére irányadó befolyást gyakorolnak. A jogaiban netalán sértett félnek a korlátlan felébbvitel elegendő védelmet nyújt és arra is alkalma nyilik, hogy a javaslat 120. §-ának útmutatása szerint a gyámhatóság segélyét vegye, igénybe. A javaslat nem szab korlátokat a biró elé akkor sem, midőn arról győződött meg, hogy a gyermekek gondozása és nevelése egyik szülőre sem bizható megnyugvással. Ebből a tekintetből vette fel a javaslat azt a rendelkezést, hogy a biró a gyermekeket azok nyilvánvaló érdekében harmadik személy gondviselése alá is adhatja. Ezzel a javaslat jelenlegi jogunktól- eltér, mert a gyámi törvény szerint (1877. évi XX. t.-cz. 13, §.) a bíróság hatásköre csak annak megállapítására terjed ki, hogy a gyermek melyik szülő gondozása alá bocsáttassák. A külföldi tételes törvényhozások is csaknem egyértelemben azt az álláspontot fogadták el, hogy a bíróság arbitriuma elé akkor, midőn a szülők egyezségétől és az általános szabálytól eltérő rendelkezéseknek szüksége merül fel, korlátot emelni nem szabad (code civil 302. §., porosz Landrecht II. Rész 2. ez. 98. §., olasz polgári codex 154. §., ausztriai polgári törvénykönyv 142 §., németalföldi polgári tvkv. 284. §., hesseni javaslat II. ez. 97. §.. belga Avant Projet 243. §.) Arra a kérdésre nézve, hogy a kiskorú gyermekek tartásának terhe kit illessen, a törvényhozások szintén különböző állást foglalnak el. Az olasz polgári törvénykönyv ebben a tekintetben is szabad kezet enged a bírónak (154. §.). A code civil (303. §.) és annak nyomán a hesseni javaslat (II. ez. 99. §.), valamint a németalföldi polgári, törvény könyv (285. §.) és a belga Avant Proiet (245. §.) szerint a szülök jövedelmeik aránya szerint tartoznak, a gyermekek tartási és nevelési költségeihez hozzájárulni. Az osztrák polgári törvénykönyv szerint a tartás'és nevelés költségei tekintetében a házasság felbontása esetére is ugyanazok a szabályok állanak, mint a házasság fennállása alatt; t. i, Logy első sorban az atya köteles gyermekeinek állásához illő tartásáról és neveléséről gondoskodni s csak ha erre vagyonilag képtelen, lép hatályba az anya kisegítő avagy kizárólagos tartási kötelezettsége (143. §.). Épen igy rendelkezik a szász polg. LVKV. (1749. kapcsolatban az 1837. és köv. §-okkal). A porosz Landrecht szerint első sorban az atya felelős a gyermekek tartásáért,' ki azonban a vétkes nőtől a költségekhez való hozzájárulást igényelheti; ha azonban az atya a tartásra képtelen, ezen kötelezettség az anyára hárul, habár az a házasság felbontásában ártatlan volt is. (II. Rész 2. ez. 103—107. §§.) Végül a német Entwurf első sorban szintén az atya tartási kötelezettségét állapítja meg, de ha az gyermeke vagyonának jövedelmeit nem élvezi, az anyát a tartás költségeihez való aránylagos hozzájárulásra kötelezi. (1458. §.) A javaslat jelenlegi jogunknak azt az álláspontját, -hogy a gyermekek tartásának és nevelésének költségei, mint a házasság tartama alatt, ugy annak felbontása után is első sorban saját vagyonukból fedeztessenek, (1877. évi XX. t.-cz. 11. §-a) továbbra is fentartja. Nem volna indokolható, hogy oly esetben, midőn a gyermeknek saját vagyona van, melynek jövedelme eltartására és nevelésére elegendő, ezen költségeket szülői fedezzék csak azért, mert a házasság felbontatott. Ellenben méltányossági szempontból eltért a javaslat a gyámi törvény idézett szakaszának azon rendelkezésétől, mely szerint a kiskorúakat vagyontalanságuk esetében vagy ha vagyonuk elégtelen, első sorban az atya köteles eltartani és neveltetni, mig az anya tartási kötelezettsége csak akkor következik be, ha az atya arra nem képes. A javaslat ezt a kérdést úgy oldja meg, hogy a közös gyermekek tartásának és nevelésének költségei azok vagyontalansága vagy vagyonuk elégtelensége esetében mindkét szülőt jövedelmeik arányában terhelik. Ezen szabályozás felel meg legjobban a gyermekek érdekének, mert ily módon lesz biztosítva leginkább szüleik állásához és tehetőségéhez mért illő tartásuk és neveltetésük. KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XV. KflTRT. , 30