Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

232 513. szám. ha pedig mind a két szülő vétkes, a fiúk atyjuknak, a leányok pedig anyjuknak gondviselésére bizatnak. A mi a külföldi törvényhozásokat illeti, a porosz Landrecht (II. Rész 2. ez. 92. §., mely a nevelésről szól), a code civil (302. §.), a németalföldi polgári törvénykönyv (284. §.), a belga Avant Projet (243. §.) és a német Entwurf (1456. §.) szerint a gyermekek szabály szerint a házasság felbontásában vétlen fél gondozására bizandók. Ezzel szemben az ausztriai polgári törvénykönyv 142* §.), mely a szülők megegyezésének oly feltétlen hatályt tulajdonit, hogy attól a bíróság és a gyámhatóság csak akkor térhet el, ha a megegyezés a törvénynek a szülői jogokat korlátozó rendelkezései (pl. 176., 177. §-ok) ellen vét, valamint a szász polg. tvkv. a szülők vétkességétől függetlenül oldja meg a gyermekek elhelyezésének kérdését. Azt a felfogást, hogy a házasság felbontásából keletkező vitás kérdések szabályozá* sánál a hibátlan fél védelme előtérbe állittassék és hogy ennélfogva a felbontás körül tanúsított vétkesség vagyoni hátrányokat vonjon maga után, a javaslat is elfogadja; de ezt a szempontot nem fogadhatta el kizárólag irányadónak akkor, midőn a gyermekek érdekének megóvása képezi a főfeladatot. Zsenge korú gyermekek, kik még gyengéd ápolásra szorulnak, azt rendesen csak anyjuktól várhatják, azért a javaslat őket 7 éves korukig az anya gondozására bizza, mi megegyezik a gyámi törvény rendelkezésével (1877. évi XX. t.-cz. 13. §.). Magából azon körülményből, hogy a házasság felbontását az anya okozta, még nem következik szükségképen, hogy kisded gyermekei ápolására alkalmatlan. A vétkesség minősége és az azt kisérő körülmények sem a bíróság, sem a gyámhatóság részéről figyelmen kívül nem hagyhatók. Hasonló rendelkezést tartalmaz a porosz Landrecht is, mely a gyermekeket 4 éves korukig a nő kezén hagyja akkor is, ha a házasság felbontásában ő a vétkes, de nem tanúsított oly erkölcsi sülyedést, melynél fogva gyermekei erkölcsös nevelésének elhanyagolásától kellene tartani (II. Rész. 2 ez. 94. §.); továbbá a szász polg. tvkv. (1749. §.), mely a gyermekeket rendszerint 6-ik évök betöltéséig anyjokra bizza, valamint — bár részben eltérőleg — a német birodalmi tervezet (1456. §.). A javaslat szerint azonban a bíró a most ismertetett ^szabálytól eltérőleg ÍD rendelkezhetik, ha a per adataiból azt a meggyőződést meriti, hogy az anya a serdületlen gyermekek kellő ápolása és nevelése tekintetében nem nynjt elegendő biztosítékot. Midőn a gyermekek zsenge korukat meghaladták és az anyai ápolás legégetőbb szüksége megszűnt, a gyermekek elhelyezésére vonatkozólag a javaslat szerint is a szülők vétkességének szempontja nyer túlsúlyt oly értelemben, hogy a gyermekek rendszerint a nem vétkes fél gondozása alá adatnak. Mert ellenkező tényállás megállapifásáig jogosult az a feltevés, hogy a melyik szülő házastársi kötelességeit híven teljesítette, az van első sorban hivatva gyermekeit felnevelni. Végre arra az esetre, midőn a felbontó ítéletben mindkét szülő vétkessége lett megállapítva, a 7-ik évet meghaladott gyermekek elhelyezése tekintetében azoknak nemök szerinti megoszlása képezi szabályt, a melyben a gyámi törvény 13. §-ában foglalt rendelkezés értelmében joggyakorlatunk a házasságok felbontása esetére általában megállapodott. Ebben a tekintetben a javaslat álláspontjával egyezik a német Entwurfé is (1456. §.). A biró azonban, valamint a gyámhatóság mind a szülőknek megegyezésétől, mind ennek hiányában a javaslat által felállított általános szabálytól eltérőleg is rendelkezhetik, ha az eset körülményeiből azt a meggyőződést meriti, hogy a gyermekek érdekei más intézkedést tesznek kívánatossá. E tekintetben tág tér nyilik a bírói belátásnak; figyelembe fogja venni a biró különösen a szülő vétkességének minőségét, erkölcsi érzületét, foglalkozását, műveltségét, szóval mindazon tényezőket, a melyek a gyermekek gondos és erkölcsös neve-