Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 197 egyrészt a házassági akadályok oly megállapítása által, hogy a könnyelmű házasságok kizárassanak, másrészt a házasság felbonthatóságának oly értelemben való szabályozásával, hogy a felbontás csak mint végső eszköz vétessék foganatba. Ellenkező szabályozás mellett a tőrvényhozás a gyakori könnyelmű felbontásokat előmozdítaná, mig viszont annak tudata, hogy az állam a felbontást csak a végső esetben engedi meg, a felek önkényének és szabadosságának természetes gátakat szab. A javaslat alapeszméje, hogy a házasság csak birói ítélettel bontható fel; az önkényes elválások és a házassági együttélésnek korlátlan megszakításai ellenkeznek a jogrend követelményeivel. A válási okok megállapításánál pedig kizárólag a házasfelek vétkessége vétetett döntőleg figyelembe, mig azoknak köréből a vétlen események s a sors csapásai éppen ugy mellőztettek, mint a feleknek egyoldalú vagy közős akarat elhatározása. A javaslat a házasság erkölcsi jellegével mcgegyezhctlennek tekinti a házasság felbontásánál a házasfelek egyéni érzelmeinek önálló és kizárólagos tekintetbevéíelét. Mert habár a házasság megkötéséhez a felek kölcsönös szabad akaratelhatározása feltétlenül megkívántatik, de az egyszer létrejött házasság fennállásában független a házastársak egyéni tetszésétől, mert a házasság az állami és erkölcsi rendnek oly alapintézményét képezi, melyet a magánakarat időnkénti hullámzásainak alárendelni sem a társadalmi, sem a családi élet erkölcsi alapjaival össze nem egyeztethető. Éppen azért mellőzte a javaslat a hazai jogrendszerben a József-féle pátens által meghonosított s a bírósági gyakorlat által lényegesen tágított lt győzhetetlen gyűlölet felbontó okát, mert az a biró által ellenőrizhetlen belső mozzanatokon alapszik és lényegében a házasságnak a felek puszta akaratmegegyezéséből, sőt az egyik fél egyoldalú akaratából való felbontására vezet. Még kevésbbé engedhette meg a törvényjavaslat a házasságnak a felek kölcsönös megegyezéséből való felbontását, melyet az ujabbkori törvényhozásokban a code civil honosított meg s a belga töivénykönyv által is elfogadtatván, olt ma is élő jogként szerepel. A házasság lényegében és rendeltelésében egész életre kötött frigy, melynek erkölcsi természetét csorbítja és a vagyonjogi szerződés álláspontjára helyezi annak a megengedése, hogy azt a felek puszta megegyezéséből lehessen megszüntetni. Azon törvényhozások is, melyek a házasságnak a felek kölcsönös akaratából való felbontását megengedik, a kölcsönös beleegyezést csak leplezett váló okként tekintik és főleg azéit állapították meg, hogy a házastársak ne kényszerüljenek családi életük titkos foltjait, mint törvényes váló okot a nyilvánosság előtt feltárni. A javaslat nem zárkózottéi azon tapasztalati igazság elöl, hogy éppen annak tudata, hogy a családi botrányok a nyilvánosság ítélőszéke elé kerülnek, hathatós indokol képez arra nézve, hogy a felek szenvedélyeiket féken tartsák; mig annak biztos kilátása, hogy a felek bűnei által feldúlt házasság közönyös, bontó ok védpaizsa alatt megszüntethető, a kicsapongásoknak és a házastársi kötelességek megsértésének felbátoritása volna. Ezen igazság felismerése indította a franczia törvényhozást is arra, hogy midőn 1884-ben a házasság felbonthatóságának elvét visszaállította, a kölcsönös megegyezés alapján való felbontást mellőzte. Ugyanezen nyomdokon halad a belga polgári tőrvénykönyvnek tervezete is. A felbontási rendszernek a házasfelek vétkességének mozzanatára alapítása szükségképen arra vezet, hogy a felbontás oköi köréből a vétlen események kizárassanak. Ezen szempont alá esnek a házasfelek betegségei és testi fogyatkozásai akkor is, midőn azoknak következtében a házassági czélok egyike-másika elérhetlenné vált. Mert a házasság két egyénnek egész életükre kiterjedő egyesülése, sorsuknak egybekapcsolása s a házasság erkölcsi tartalma mélyen sértve volna, ha az egyik felet ért szerencsétlenség jogezímet adna házastársának, hogy azt magától eltaszítsa. A házasság egyik legnemesebb feladata a kölcsönös segély és támogatás és a házastársak erre vonatkozó kötelessége éppen akkor lép elő