Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
198 513. szám. teljés nagyságában és jelentőségében, midőn azok egyikét testi vagy lelki bajok és betegségek sújtják. Kiváló megfontolás tárgyát képezte annak eldöntése, vájjon a gyógyithatlan elmebetegség képezzen-e külön felbontási okot? Bár azok az okok, melyek a testi betegségnek a házasság felbontása szempontjából \a ] ó figyelembevételét ellenzik, erejüket látszanak veszíteni akkor, midőn az egyik házasfél szellemi élete úgyszólván megsemmisült: mégis a javaslat következetesen azon álláspontjához, hogy a házasság felbontásának csak a házastársak vétkes, kötelességszegő magatartása esetében van helye, nem fogadta el az elmebetegséget felbontási okul. A javaslat a házasság erkölcsi természetével inkább megegyezőnek tartotta, hogy a házastársak egymást szerencsétlenségükben el ne hagyják, sőt a kölcsönös segély és támogatás,' a sors csapásaiban való osztozkodás eszméjének ereje és tartalma fokozottabb mértékben érvényesül az elmebeteg házastárssal szemben, mint testi betegségek esetéhen, melyek pedig váló okot szintén nem képeznek. Ezekhez járul még annak figyelembevétele, hogy az elmebántalmak nagy változatosságánál és különböző átmeneti fokainál fogva felette nehéz biztosan felállitani azt a határt, melyen túl az elmebetegség többé nem gyógyitható, midőn az elmebeteg helyrehozhatlanul örökös szellemi halálban sinylik. Mert még azokban a törvényhozásokban is, melyek az elmebetegséget felbontási okul elfogadták, el van ismerve, hogy az az elmebaj, melynek gyógyithatatlan volta nincs megállapítva, felbontási okot nem képezhet. A külföldi törvényhozások közül a porosz Landrecht szerint »Raserei und Wahnsinn« a házasság felbontását indokolják, ha ezen állapot 1 évig tart s nincs remény a felgyógyulásra. A szász polgári törvénykönyv és az 1874 iki svájczi szövetségi törvény szerint a házassá-}' felbontására jogosult az a házasfél, kinek házastársa 3 évig elmebeteg s betegségének gyógyithatlansága megállapittatott. Ugyanezen álláspontot foglalja el a hazai szász Eheordnung és az unitáriusok házassági törvénye, mig a görög-keleti egyházjog szerint, ha a dühöngő őrültség oly mérvű, hogy a házassági együttélés folytatása életveszélylyel jár s gyógyulás nem várható: a férj nejének elmebetegsége okából házasságának felbontását a betegség 3 évi tartama után kérheti, inig a nő férje őrültsége miatt a házasságot csak 5 év multán bonthatja fel. Szemben a német Entwurf álláspontjával az 1889-iki német XX-ik jogászgyülés is a mellett nyilatkozott, hogy az elmebetegség bontó okként fogadtassák el. (Verhandlungen des XX. Juristentages, IV. kötet, 407. 1.). A többi törvényhozások azonban az elmebetegséget felbontó okúi nem fogadták el. Azon érvek, melyek a kötelék felbontása mellett a javaslat rendszerébe felvett ágytól és asztaltól való elválasztás intézményét indokolják, a javaslat Vl-ik fejezeténél lesznek előadva. A 94. §-hoz. « A fejezet általános indokolásában előadottak után a szakasz első bekezdésében foglalt kijelentés érdemi indokolásra nem szorul. A házasság intézményének túlnyomó részben személyes vonatkozásaiból önként következik, hogy az bármelyik fél halálával és ennekidőpontjában minden törvényes kijelentés nélkül megszűnik; az utóbbit azonban egyfelől a törvényszerkesztési technika, másfelől czélszerűségi szempontok javasolják. Mert a halál tényével megszűnik ugyan a házasfelek közötti személyes kapocs, de nem szakad meg a házas, sági viszonyon nyugvó családi kötelék is. Ugy a posthumus gyermekek családi állapotának mint a vagyoni viszonyok rendezésének szempontja igénylik, hogy minden esetben kétséget kizáró alakban megjelöltessék a házasság megszűnésének kezdőhatára. Minthogy a javaslat 16. §-a szerint korábbi házasságnak megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása előtt újabb házasságot semmiség terhe alatt kötni nem lehet (65. §.),
