Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

188 513. szám. néséig engedi meg. Ha a megtámadható házasság megszűnik, mielőtt jogerős Ítélet keletkezett volna, a 87. §. második bekezdése szerint azt ugy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna. A megtámadást tehát a házasság megszűnése után a kereset visszavonása által meg nem történtté tenni többé nem lehet. Ugyanezen okokból a javaslat a bejelentés visszavonásának sem tulajdonit joghatályt; mert a megtámadható házasságot bejelentéssel tett megtámadása után minden további eljárás szüksége nélkül azonnal ugy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna. (87. §. 2. bek.) A 89. §-hoz. A jelen §. első bekezdésének rendelkezése önként foly a házassági viszony legszemélyesebb természetéből és a megtámadhatóság jogi minőségéből. Midőn a törvény kizárólag a házastárs akaratától teszi függővé a házasság érvényben maradását s a megtámadó cselekvényhez (kereset, bejelentés) azt a joghatályt fűzi, hogy általa a megtámadható házasság feltételes érvénytelensége teljessé válik, a megtámadás megtételére csak kizárólag magát az arra jogosult házastársat lehet hivatottnak tekinteni. Mert a házassági viszony természete követeli, hogy valamint a házasság megkötésénél, úgy annak megszüntetésénél is, — mellőzve a semmiség eseteit, — csak a házastársak önelhatározása legyen irányadó. Ebből önként következik, hogy a megtámadás megtételénél az akaratelhatározásban való képviseletnek, és igy a törvényes képviseletnek, nem lehet helye, akkor-sem, ha a megtámadásra jogosult házastárs cselekvőképtelen. A házastárs cselekvőképtelenségének tartama alatt a megtámadási határidő folyása szünetel. (80. §.) A képviselet azonban csak a megtámadás megtételénél lehet kizárva; ellenben azon házastárs képviselete, a ki ellen a megtámadó keresetet intézték, meg van engedve; mert különben ilyen esetekben a törvény a megtámadásra jogosult házastárstól elvonná megtámadási jog érvényesítésének lehetőségét, a minek annál kevésbbé volna igazolható alapja, mert a javaslat még a másik házastárs halála után is megengedi a megtámadási jog érvényesítését. (81. §. a), 88. §.) A §. második bekezdése ügyvédi képviseletnek különös meghatalmazás alapján helyt ad a megtámadás megtételénél is. A különös meghatalmazásban a megtámadás megtételére való jogosítvány foglaltatik; ennélfogva a megtámadás megtétele ez esetben is magának a házastársnak akaratára vezetendő vissza. A §. 3. bekezdése a 68. §. első bekezdésével azonos szempontokon alapszik. A §. utolsó bekezdésében foglalt szabály annak folyománya, hogy ha a házastárs a 71. §. esetében elérte fejlett korát, illetőleg a 72. §. esetében teljeskorúvá lett, a házasság megtámadására a 76. és 77. §§. a) és b) pontjai értelmében kizárólag ő van jogosítva, ennélfogva arra nézve is, hogy a korábban folyamatba tett megtámadási per tovább folytattassék-e, kizárólag az ő akarata lehet csak határozó, mi annál inkább indokolt, mert a javaslat 85. §-a megengedi, hogy a házastárs házasságát helybenhagyhassa, ha a megtámadási határidő reá, mint megtámadásra jogosultra nézve kezdetét vette. Minthogy azonban abból, hogy ha a pert továbbra is azok folytatnák, a kik azt folyamatba tették, ép az említett okokból bonyodalmak keletkezhetnének, czélszerűbbnek látszott kimondani, hogy a per ezen esetekben úgy, a mint van, a megtámadásra időközben jogosulttá vált házastársra száll át. Világos, hogy ezen rendelkezés nemcsak akkor nyer alkalmazást, hogy ha a pert a kir. ügyész, illetőleg a gyámhatóság indította, hanem akkor is, ha a 79. §. alapján a törvényes képviselő vagy a szülő tette folyamatba, akár tette azt magáévá a gyámhatóság, akár nem. Csak ez felel meg a 79. §. törvényhozási alapgondolatának.