Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

184 513. szám. madásra jogosult házastárs érdekével össze nem egyeztethető. Az, kinek beleegyezése a házasságkötésnél kényszer és tévedés hatása alatt nem állott, valamint a házasság megtámadására nem lehet, jogositva, ugy következetesen a megtámadhatóság elenyészését sem gátolhatja meg. A javaslattal elvileg egyező álláspontot foglalnak el: a szász ptk.: 1625. §.; porosz A. L. Pt.: II. 1. ez. 41. §. és a német jav. 1263. §. is. A javaslat a helybenhagyás külalakját nem határozza meg; mert nemcsak a kifejezett, hanem a hallgatólagos helybenhagyást is hatályosnak kívánja tekinteni. Erre nézve fennálló jogaink rendelkezései eltérők. A r. kath. egyház az akadály nyilvánossága esetében a kölcsönös beleegyezésnek ünnepélyes, lelkész és két tanú előtti megújítását kívánja; ellenben ha az akadály titokban maradt, ugy a kifejezett, mint a házassági kötelesség önkéntes teljesítésében vagy hat hónapig tartó házas együttélésben nyilvánuló hallgatólagos beleegyezést elegendőnek tekinti. A görög-keleti egyház nem kívánja a helybenhagyás ünnepélyes kijelentését. A Jos. pat. 28. §-a szerint a helybenhagyás kifejezetten vagy önkéntesen folytatott házas együttlakás által nyilvánítható. Ugyanez áll az erdélyi ágost. ev. ref. egyház joga szerint. Az erdélyi ágost. evang. szászok joga szerint, ha a házastárs hat hónapig a házasságban megmarad, annak érvényét többé meg nem támadhatja. (Eheordn. 43. §. második bek.) Az unitáriusok joga szerint a házas együttélés a megtámadhatóságot elenyészti. (Unit. 72.§.) A hallgatólagos helybenhagyás kizárására nem forog fenn elegendő ok. Azon gyakorlati nehézségek miatt keletkezhető aggályok, melyekkel a hallgatólagos helybenhagyás kétségtelen megállapítása jár, ellensúlyoztatnak azzal a törvényhozási feladattal, hogy a házasság fentartása a közérdek szempontjából védelemben részesítendő. A javaslat a házas együttélés folytatását, mint a hallgatólagos helybenhagyás egyik főesetét emeli ki s a biróra bízza annak megítélését, hogy az eset körülményei mennyiben engedik meg az együttélés tényéből a helybenhagyásra való következtetést. E tekintetben nem követi azon törvényhozásokat, melyek az együttélést csak akkor tekintik a megtámadás kizárására elegendő oknak, ha bizonyos megszabott ideig tartott (v. Ő. porosz A. L. R. II. 1. ez. 41. §.; Code civil: 181. §.; (6 hónapi együttélés); olasz ptk.: 106.; belga terv: 185. §.; hesseni jav.: II. 49. §.) A javaslat ezen álláspontja a 64. §. harmadik bekezdésével azonos szempontokon nyugszik. A külföldi törvényhozások egy része a javaslathoz hasonlóan a hallgatólagos helybenhagyást egyéb esetekben is hatályosnak tekinti. (V. ö. szász ptk.: 1625. §.; német jav.: 1263. §.) Ellenben a porosz A. L. R. II. 1. ez, 41. §. és a franczia joggyakorlat kifejezett beleegyezést kíván. Önként érthető azonban, hogy csak a megtámadásra jogosult házastárs helybenhagyásának van a megtámadhatóságot kizáró hatálya. A törvényes képviselő hozzájárulása sem nem pótolja a házastárs helybenhagyását, sem nem szükséges annak hatályosságához. Valamint a megtámadás, ugy a helybenhagyás is a házastársnak legszemélyesebb joga. A jelen §. rendelkezését kiegészíti a 76. §. utolsó bekezdése és a 86. §.; a helybenhagyás hatályát pedig megállapítja a 82. §. A 86. §-hoz. Jelen §. rendelkezése folyományát képezi a javaslat azon álláspontjának, hogy a megtámadható házasságot megtámadása esetében megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása után úgy kell megítélni, mintha meg sem köttetett volna. (87. §. 2. bek.) Ha a megtámadható házasság a megtámadási perben jogerejűleg érvénytelennek nyilváníttatott, vagy a megtámadási per folyamán megszűnt, mielőtt jogerejűleg érvénytelennek nyilváníttatott volna, avagy megszűnése után a 88. §. értelmében bejelentéssel támadtatott meg, a javaslat szerint ugyanazon jogkövetkezmények állanak be, mint a jogügyletek semmiségének eseteiben. A semmiség jogi természete pedig épen abban áll, hogy semmiséget utólagos