Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 183 érvényességi kellékek utólagos pótlása nélkül már a megtámadási határidő lefolyta előtt elenyészhetnék. Az utólagos beleegyezésre és jóváhagyásra a jelzett eltérésekkel a 10—14. §-okat megfelelően kell alkalmazni. Miből önként következik, hogy a gyámhatóság a hiányzó törvényes képviselői és szülői beleegyezést a 13. §. értelmében utólag is pótolhatja saját beleegyezésével. Jóllehet a teljeskorúság eléréséig a megtámadás kérdésében ugy is a gyámhatóság dönt (76. §. b); 79. §.), ezen rendelkezés még sem felesleges, mert a házastársak érdekében állhat a házasság érvényessége feletti bizonytalanságot már azon idő letelte előtt megszüntetni, a mig a gyámhatóság megtámadási joga tart, mi a gyámhatóság utólagos beleegyezése által alkalmas módon történhetik. Ettől eltérő álláspontot foglal el a német jav. 1263. §. harmadik bekezdése. Kifejezést nyer a §. utolsó bekezdésében az a szabály is, hogy a gyámhatóság ugy az utólagos jóváhagyásnál, mint a törvényes képviselői és szülői beleegyezés pótlásánál kizárólag csak a kiskorú érdekét és jövőjét tarthatja szem előtt. Miután az utólagos gyámhatósági jóváhagyás és beleegyezés a megtámadhatóság elenyészését s ezzel a házasság fentartását vonja maga után, a gyámhatóság annak megadására csak akkor lehet hivatva, ha a körülmények gondos figyelembevételével meggyőződött arról, hogy a megkötött házasság a kiskorú érdekeinek megfelel s jövője szempontjából annak fentartása kívánatos. A jelen §. rendelkezését kiegészíti a 86. §.; az utólagos hozzájárulások hatályát pedig: a 82. §. állapítja meg. A 85. §-hoz. A megtámadhatóság jogi természetéből önként következik, hogy a házasság megtámadhatóságának el kell enyésznie, ha az a házastárs, a ki a megtámadásra kizárólag jogosítva van, a házasságot helybenhagyja s támadási jogával élni nem kíván. (V. ö. 82. §.) A házastárs helybenhagyásának ilyen hatálya csak akkor lehet, ha kizárólag az ő akaratától függ, hogy a házasság megtámadtassék-e vagy érvényben maradjon. A megtámadhatóság azon eseteiben, midőn a megtámadásra a kir. ügyész, illetőleg a gyámhatóság is jogosítva van (76. §. a) és b) p.), addig, mig a házastárs eléri fejlett, illetőleg teljes korát, a házasság megtámadása nem függ a házastárs akaratától; azért akaratának arra nézve sem lehet hatálya, hogy házasságát meg ne lámadják. A kényszer, tévedés és megtévesztés okából megtámadható házasságnál a házastárs csak a kényszer megszűnése, a tévedés és megtévesztés felismerése után jut abba a helyzetbe, hogy akaratát a megtámadás kérdésében szabadon érvényesíthesse ; ennélfogva addig, mig kényszer vagy tévedés hatása alatt áll, helybenhagyásának sem lehet hatályt tulajdonítani. A házastárs megtámadási jogosultsága akkor veszi kezdetét, mikor a megtámadás záros határidejének folyása megindul. Ezért kívánja meg a javaslat a helybenhagyás joghatályához, hogy az oly időből származzék, midőn a házastársra nézve a megtámadási határidő már kezdttét vette. A javaslat helyhenhagyás alatt a megtámadásra jogosult házastársnak egyoldalú, jóváhagyó akarat kijelentését érti. E tekintetben eltér a róm. kath. egyházi jognak álláspontjától, mely kényszer vagy tévedés okából érvénytelen házasság convalidatiójához mindkét házastárs kölcsönösen megújított beleegyezését kívánja meg. (V. ö.: Instructio; 93. §-ával is.) Ellenben fennálló jogaink többi része, (v. ö.: görög keletire nézve: Zhismann: i. m. 711. lap; Jos. pat. 28. §.; Eheordn. 43. §. második bek.; Unit. ehtv. 72. §.) szerint kényszer, tévedés és csalás esetében a házasság megtámadhatósága már az által is elenyészik, ha a megtámadásra jogosult házastárs házasságát helybenhagyja. A megtámadhatóság elenyészését attól tenni függővé, hogy a megtámadásra nem jogosult házastárs is beleegyezzék a házasság fennmaradásába, sem a megtámadhatóság jogi természetével, sem a megtá-