Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 175 esetben, különösen ha a hatóságra nézve a határidő egészben lefolyt, mielőtt a házastárs jogosultsága kezdetét vehette volna, nemcsak azon visszásság állana elő, hogy a házasságot egyideig megtámadhatatlannak, majd ismét megtámadhatónak kellene tekinteni, hanem hogy a házasság érvényének kérdése a záros határidő daczára is sokszor huzamos időn át függőben maradna. A határidő lefolyásának következményét a 82. §. szabja meg. A 78. §-hoz. A jelen §. kivételt állapit meg a 77. §. b) pontjának azon rendelkezése alól, hogy a gyámhatóság megtámadási jogának határideje a házasságkötésről nyert hivatalos tudomás napján veszi kezdetét, és a gyámhatóság hivatalos tudomásával egyenlő hatályúnak tekinti azon törvényes képviselő vagy szülő tudomását, a kinek utólagos beleegyezése a megtámadás kizárásához elégséges. E szerint oly esetekben, midőn az a törvényes képviselő vagy szülő, a ki nem adta beleegyezését a házasságkötésbe, ennek megtörténtéről értesül, mielőtt a gyámhatóság ugyanarról hivatalos tudomást nyert volna, a megtámadás határideje a törvényes képviselő, illetőleg a szülő tudomása napján veszi kezdetét. Ennek folytán a gyámhatóság megtámadási jogának határideje a törvényes képviselő, illetőleg a szülő tudomásának napjától a gyámhatóság értesüléséig terjedő idővel megrövidül; ha pedig a gyámhatóság egy év alatt, illetőleg a házastárs megtámadási jogának kezdőnapjáig (76. §. b) nem nyer tudomást a házasságkötésről, a gyámhatóság megtámadási joga elenyészhetik a nélkül, hogy a házasságkötésről s annak megtámadhatóságáról értesülve lett volna. E rendelkezés indoka abban rejlik, hogy a javaslat nem akarta a házasság érvénye feletti bizonytalanság időtartamát szükség nélkül azzal az idővel is meghosszabbítani, a mely a törvényes képviselő, illetőleg a szülő tudomásától a gyámhatóság hivatalos értesüléséig eltelik, annál kevésbbé, mert jóllehet a megtámadás kérdésében a döntést a gyámhatóságra ruházza oly esetekben is, a midőn a házasság megtámadhaíósága kizárólag a törvényes képviselő, illetőleg a jogosult szülő beleegyezésének hiányán alapszik, mégis arra első sorban a törvényes képviselőnek és szülőnek engedett befolyást, a menynyiben a megtámadás kizárásához már ezek utólagos beleegyezését is elegendőnek tekinti (84. §. 2. bek.) s a házasság megtámadására csak akkor nyilik alkalom, ha a törvényes képviselő, illetőleg szülő utólagosan sem adja beleegyezését. Ily esetekben tehát jogosan lehet a határidő kezdetét, melynek czélja ezen bizonytalanság megszüntetésében áll, az utólagos beleegyezésre jogosult törvényes képviselőnek, illetőleg szülőnek tudomásától számítani; mert ha ezek a megtámadási határidőt lefolyni engedik a nélkül, hogy a házasság megtámadása iránt akár a gyámhatóságnál a házasságkötés bejelentése, akár a bíróságnál a 79. §-ban körülirt joguk érvényesítése által lépéseket tettek volna, méltán feltehetni róluk, hogy inkább a házasság fentarlását, mint annak érvénytelenítését tekintették a kiskorú érdekeire nézve megfelelőnek. Ebből a kiskorú érdekeire sérelem nem hárulhat, mert ha a törvényes képviselő, illetőleg a szülő tudomásától az ő megtámadási jogának kezdő napjáig egy év még el nem telt volna, házasságának megtámadására még mindig jogosult. Ellenkező esetben pedig a törvényes képviselő, illetőleg a szülő mulasztásának alapját rendszerint utólagos beleegyezés fogja képezni, a mi különben is a megtámadhatóság elenyészését vonja maga után. A §. első bekezdése azon esetekre van tekintettel, midőn vagy csak a törvényes képviselő, vagy csak a jogosult szülő nem adta beleegyezését a házasságkötésbe. Ilyenkor a megtámadás kizárásához elegendő annak utólagos beleegyezése, a ki a házasságba előzetesen bele nem egyezett. Lehetséges, hogy a házasságba sem a törvényes képviselő, sem